Epizód
| Évad | Rész | Cím | Írta | Rendezte | |
|---|---|---|---|---|---|
| 4 | 3. rész | Episode 3 2023. szeptember 21. | Krishna Istha | Dominic Leclerc |
Epizódnézések
A Queer Squad kezdi erősen kihúzni nálam a gyufát, megtestesítenek mindent, ami ebben a műhippi, álszent, nyálas, birkaszellemű, passzív-agresszív, sekélyes új gimnáziumban kiakasztó. Olyanok, mintha nem mind különálló emberek lennének, hanem egy kollektív tudat vagy egymás klónjai, mindegyikük ugyanazokat a nagyon trendi, nagyon progresszív, nagyon vegán, nagyon spirituális, nagyon pozitív dolgokat szereti, mindegyikük ugyanúgy öltözködik, mindegyikük ugyanúgy affektál és vinnyog. Finoman szólva visszás volt, amikor az egyikük arról kezdett panaszkodni, hogy a heterók olyan egyformák és unalmasak, majd a másikuk hozzátette, hogy nem is érdemes velük barátkozni, mert túl sok érzelmi befektetés igényelnek. A sorozat bizonyára tudatosan döntött úgy, hogy miután az előző évadban kigúnyolták a túltolt konzervativizmust, most a kirakat liberalizmussal teszik ugyanezt, de attól még idegesítőek, ha huzamos ideig kell nézni a majomkodásukat. Ahogy Eric örvendezik a barátságuknak, és hanyagolja értük Otist, az tisztára olyan, mint amikor a Madagaszkárban Marty először ujjongott, hogy az összes zebra olyan, mint ő, aztán besokallt, mert kisebbrendűségi komplexust keltettek benne ezzel. Kíváncsi vagyok, itt mikor jön el a vízválasztó pillanat.
Eric vallás-szkeptikus szála változatlanul otrombán ad hoc nekem, és nem illik az előzményekbe. Eddig vigyorogva énekelt és táncolt az első sorban, össze is veszett az ateista párjával a gyülekezetért, most pedig úgy csinál, mintha mindig is fontolgatta volna, hogy távolságot kellene tartania tőlük, mindig is kényelmetlenül, kirekesztettnek érezte volna magát, és mindig is csak az anyja miatt ment volna. O_O
Ruby annyira egy érdekes és összetett figura, sokkal több képernyőidőt szeretnék vele! (Az apja pedig nagyon aranyos volt, amikor megfenyegette Otist, hogy mit fog vele csinálni, ha még egyszer miatta fog sírni a lánya. :3) Nagyon mély nyomott hagyott benne, ahogy általános iskolában bántak vele, különösen O árulása, kvázi az egész eddig fősodorban látott viselkedése visszavezethető a bullying keltette önbizalom-hiányra, és az emberekkel bizalmatlanságra. Szomorú, hogy a barátai megint elhagyták az új menő kasztért, és hogy ráadásul a gimiben újra egy olyan környezetbe került, mint amilyen az általános iskolája volt. A „nyomi srácok” iránti vonzódása is új értelmet nyert, ha időközben meg is keményítette magát, látja magát bennük, azonosulni tud velük.
Bár szépen megmagyarázták, hogy Otis miért a legjobb alany arra, hogy mások magánéletében vájkáljon úgy, hogy a sajátjában a legegyszerűbb krízist sem képes orvosolni, nekem változatlanul óriási red flag a srác egész lénye. Pipogya, önsajnáltató és hisztis, amit még irritálóbbá tesz, hogy mindenkinél okosabbnak is hiszi magát sok esetben.
A baba-mama csoport, ahová Jean benézett valami apokaliptikus volt, a kifakadása csak javított a hangulaton. x)
Isaac és Aimee jelenetei aranyat érnek, nagyon jól rezeg együtt ez a két figura, bármennyire is valószerűtlen. Fenntartom, hogy Aimee mindennemű eufemizmust félretéve rémesen buta alapvetően. Ugyanakkor, ha nem is okos, de érzelmileg és mentálisan vannak mélységei, aminek köszönhetően meglepően korrekt meglátásai vannak a megfelelő szituációban, és azt sem vitathatom, hogy egyedi módon látja a világot. Tényleg groteszk csaj. Különc, mint Maeve, csak más módon. Isaac eszmefuttatásának köszönhetően végre megvilágosodtam, hogy miért tudnak Maeve-vel jóban lenni, és ezért örülök, hogy belekezdtem az utolsó évadba.
A Groff család jeleneteit pedig látnia kéne minden bántalmazó szülőnek, és minden bántalmazást elszenvedett gyereknek. Az egy hatalmas jelenet volt, amikor Adam apja oda tudott állni Adam elé a konfliktus hevében, és elismerni, hogy igazságtalanul kiabált vele, hogy nem Adam a hibás, amiért nem tud valamit, amit nem tanított meg neki senki, és amit ő maga érthetőbben is elmagyarázhatott volna neki, és zárásként bocsánatot is kért ezért. A szülőknek önreflexió terén segíthet sokat, a gyerekeknek pedig abban, hogy megengedhessék maguknak a felismerését, hogy nem bennük van a hiba. Akkor is, hogyha a saját Mr. Groffjuk nem mondja ezt el nekik.
Annak örülök, hogy Maeve önéletrajzi ihletésű projektje végül nem futott tovább a klisévágányon, ugyanakkor mégse felhőtlen az örömöm, mert nyilván csak azért történt ez az egész, hogy újabb drámák érkezhessenek Maeve és Otis kapcsoaltába Maeve hazatérésével. Felesleges volt ezért kiküldeni Amerikába a karaktert.
