Epizód
| Évad | Rész | Cím | Írta | Rendezte | |
|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 1. rész | Monotone/Colorful Monotōn/Karafuru 2014. október 9. |
Epizódnézések
Félelmetes, hogy manapság mennyire könnyen ráveszem anyát az animékre, de ez tizenhat évem munkája volt.
Még mindig ugyanaz a véleményem. A humorizálás NAGYON durván túlzásba van véve, Kaori első megjelenése nem a legjobb, és maga a kezdés is lehetne erősebb.
Velük együtt: Anya
Nem a műfajom a romantika, de a Bunny Girl Senpai után abszolút egy ilyesmire volt szükségem, úgyhogy annak ellenére, hogy tudom, hogy végződik (így romantikus műnek nekiállni fene nagy szenvedés), gondoltam, neki állok.
Nem tetszett. Az animáció… jó lenne, de a zongorázásnál NAGYON lenne mit javítani, az arcok szemből (de főleg a lányok arca) rém ijesztő. De tényleg, horror animék megirigyelhetnék az arcanimációkat.
Az már nálam instant negatívum, hogy a cimkék között a „Szerelmi sokszög" is volt. Szerintem a legolcsóbb műfaj, ami valaha is létezett. És már látszik, hogy kik között fog szövődni a sokszög.
Az opening nagyon-nagyon jó. Már ismertem korábban is, és enélkül valószínüleg nem is néztem volna meg az animét, de az opening egyszerűen ANNYIRA jó!
A szereplők… ott van Watari, akire mennek a lányok, mint a legyek a sz*rra. Watari legjobb barátját a live actionben ugyanaz a színész játsza, mint L-t. Hm.
A barna hajú lány… róla nem tudok mit mondani. Egészen szimpatikus, de néha kicsit idegesítő.
A két főszereplő viszont a két véglet. Kousei (asszem, ő a fiú. Jól kezdődik) egy nagyon érdekes szereplő, iszonyúan jól van felépítve maga a karakter, a múltja és a drámája is. (Bár azért vicces, hogy a „lesifotója" után még neki állt feljebb.) Ezzel szemben Kaori a legsemmilyenebb női karakter. Hangsúlyozom, eddig. Az első részben nem szerepelt sokat, így ez inkább benyomás, mint vélemény a karakterről, úgyhogy ne legyetek rám mérgesek.
Az egyik pillanatban még idegbeteg shounen női karakter, tudjátok, tipikus, aki harisnyáját és cipőjét leveszi, mégis perverznek titulálja azt a fiút, aki hozzáér. A másik pillanatban viszont „nagyon kedves" és kézen fogja a főszereplőt, hogy nézze meg ő is az előadását. Kézen fogja behívva, miközben nem vele van randin, és egyelőre a kettejük kapcsolata ott tart, hogy ha egyedül hagyják őket, akkor az egyik valószínüleg rövid időn belül végez a másikkal. Én mondom, átok száll arra a fiúra, akibe beleszeret Kaori, mert nem fog kiigazodni rajta. spoiler
De ami nálam a leginkáb kiverte a biztosítékot… a humor. Miért? Miért kell ez nekünk? Az animehumor, ami a legirritálóbb dolog, ami létezik, shounen animéket megszégyenítő mennyiségben tűnnek fel a részben! Tudjátok, mire gondolok: eltorzított fejek, pupilla nélküli szemek, eltúlzott ordibálás, túl színes háttér, satöbbi. Én úgy álltam hozzá ehhez az animéhez, hogy ez egy komoly dráma. De mivel folyamatosan benne volt ez, néha olyan szinten kiragadott a műből, hogy az fájt. Tudok mondani olyan animéket, amikben nincsen benne, mégis teljes az életem. Ha már említettem, a Bunny Girl Senpai is ilyen volt.
Egyelőre egy csalódás. Nem mondom, hogy folytatni fogom, pont ezért, de azt sem, hogy nem, mert most hirtelen ilyesmikre van kedvem, és a többi romantikus animéhez képest ez tűnik a legérdekesebbnek.
