Nehéz ezt szavakba önteni.
https://66.media.tumblr.com/tumblr_m90961TPSP1qadsjp.gif
Az az igazság, hogy az epizód végére egy könnytócsává változtam. Persze, azért pityeregtem itt-ott, miközben ledaráltam Tennel az utolsó részeket (oké, azért olykor több is volt pityergésnél…). Nem is feltétlenül a regeneráció miatt, hanem az egész… Zseniális volt. Még így is, hogy az évek során sok spoilert megtudtam, tartogatott bőven meglepetéseket (például Wilfred…).
És látni a változást, ami végbe ment a Doctorban az évek során… Úgy érzem, főleg ezekben az utolsó részekben volt nagyon érezhető. Nagyon megérintett… És érdekes, hogy ő, aki az elején azt mondta, ugyanaz az személy, csak az arca változott, most mégis azt mondja
„Even if I change, it feels like dying. Everything I am dies. Some new man goes sauntering away. And I’m dead.”
Jó volt látni a többieket is. És bár többször láttam már a jelenetet, amikor Rose először, ő meg utoljára találkozik vele, mindig megríkat. Akárhányszor látom, elbőgőm magam. Mert annyira végtelenül szomorú.
És mindez ha még nem lett volna elég, akkor
„We will sing to you, Doctor. The universe will sing you to your sleep. This song is ending. But the story never ends.”
Később ezt már csak az tudta tovább fokozni, amikor megtudtam, mit jelent a Vale Decem. Évek óta ismerem és hallgatom ezt a dalt, de még egyszer sem jutott eszembe rákeresni, miről is szól.
Most úgy érzem, képtelen vagyok rögtön folytatni, pedig Eleven a szívem másik csücske (pár részt azért láttam vele is…). Furcsa lesz, hogy már egy másik Doctort fogok látni. Nem, ez így nem igaz, mert a régi sorozatban nem volt ilyen problémám, sőt, most sem, amikor Ten jött, sőt, tökre vártam már Elevent is. És mégis…
Én ezzel búcsúzom: https://www.youtube.com/watch… Legközelebb három évad múlva találkozunk… (Aztán a szívem megint össze fog törni, ezúttal Eleven miatt, bár Capaldira már nagyon kíváncsi vagyok.)
