Mindenféle jószágok! zóna

„Cuki” K❤sztner lovagol :D

Ezek a gyönyörű szemek a Radio Flyer-ben tündökölnek :)

Jack Cochran (Kevin Costner) cuki kutyája a Revans-ban.

Szeretném azt hinni, hogy Ő ugyanaz a teki~♥☺

Lepj meg egy menhelyet karácsonyra!
http://www.hangyakozosseg.hu/segitenel/lepj-meg-egy-men…

Nyilván megvan a pszichés oka, de előszeretettel szadizom magam xar filmekkel, amikről akár még csak nem is hallottam. Vagy olyanokkal, amikről tudom, hogy utálni fogom. Amiket meg szívesen néznék, azokat csak halogatom, halogatom, halogatom…

Aztán időnként rám tör ez az érzés…

************************************************************************

Update (210427): ha nem leszek rest, ide fogom gyűjteni a filmeket, amiket nagyon megbántam. X,)

.

Ti is szoktatok a jószágokkal beszélgetni? :D
Én kiskoromtól, de lehet csak mert sose voltak ember barátaim. Ember társaságom volt, de velük nem értek úgy szót. Szóval nekem ez tök természetes, hogy beszélgetek a jószágokkal. Persze igazából magamban beszélek, mármint nem hallok hangokat vagy ilyesmi, ez inkább csak ilyen játék, szórakoztatom magam, de sokszor hangosan csinálom és annyi, hogy mikor a jószág(ok) szövegét mondom, kicsit másabb hangszínen beszélek. Nem tudom ennek van-e valami köze a tudathasadáshoz vagy ilyesmihez, de néha olyan durvákat improvizál az agyam, hogy magamat is meglepem vele. =D Nyáron pl. a kiscsirkék egyik reggel „mondták”, hogy már nagyon éheskék… de hogy ezt a szót, így ebben a formában honnan vehettem? Nem is hallottam ilyet vagy hasonlót szerintem életemben, de azóta mindig mondom nekik etetéskor, hogy aki éheske meg szomjaska, az jöjjön. És valahogy olyan aranyos nekem ez a kifejezés: éheske, szomjaska, álmoska… hmm, ilyen érzés lehet szülőnek lenni. :P
Mondjuk nyáron volt, hogy bántam, hogy ennyi gyereket „csináltam”…

A lényeg, ma meg elaludtam és így megint későn mentem etetni, már nagyon vártak. Aztán épp, hogy elláttam őket, a tyúkólból kifele menet valami diskurálásba kezdtem velük, de még kómás voltam, nem emlékszem teljesen, csak arra, hogy mondtam nekik valamit, hogy mondják. Erre a csibék (már egész nagyok amúgy) mondták is és az volt a vége, hogy máskor korábban kéne jönnöm etetni őket. Erre én meg ilyen tök nyűgösen: inkább ne is mondjatok semmit!
És otthagytam őket.
Aztán azóta is ezen nevetgélek magamban… így leírva nem olyan vicces, de ott és akkor… :DDD
Ha meg lát valaki biztos azt hiszi, bajom van.
…
Mondjuk nem mondom, hogy nincs…
…
…és a jószágok se… :P

Viszont eszembe jutott róla a Dolittle. Lehet ez egy jel, hogy nézzem már végre meg.
De lehet csak az, hogy éjjel eszembe jutott a RDJ féle Sherlock és lehet láttam miatta Dolittle képeket is és azért… mindenesetre már intézkedtem és wow, nem is tudtam róla, hogy ezek igaziból egy 67-es film feldolgozásai! :o Úgyhogy ezt a hármat majd így egymás után akarom megnézni… ha lesz valamikor időm rá… =_="

Ja és amúgy ez https://snitt.hu/karcok/62716 az oltári poénom is eszembe jutott, úgyhogy most ezen is nevetgélek. X,)

Ma (vagy tegnap?) félálomban eszembe jutott valamiért ez a kép és jót nevettem rajta. Persze élőben nem ilyen vicces!
Aztán eszembe jutott róla a Backcountry, csak már nem emlékeztem a címére, erre most összefutottam vele a „horror gyűjteményemben”. :D De amúgy nem horror, mármint nem úgy, hogy szörnyes/démonos/stb, viszont mutatják benne a szétszaggatott embőcöt, szóval aki érzékeny az ilyenre, annak nem ajánlom!

A Grizzly-t meg egész kicsi koromban láttam és utána álmodtam https://snitt.hu/karcok/67739 is vele… X,) Meg akarom majd újra nézni, csak a szokásos, időm lenne…

A mókus szemtanú… X,)