Beszélgetések zóna
A héten Kútvölgyi Erzsébet Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja volt Veiszer Alinda műsorának vendége. Az interjúban Kútvölgyi beszélt a Vígszínházban lehúzott ötven éve mellett a főiskoláról, első apósáról, Örkény Istvánról, a rendszer elleni tüntetésekről a hetvenes években és most, a Kern Andrással közös Az élet mint olyan című előadásról, valamint arról is, hogy szerinte Marton László még élne, ha 2017-ben nem robban ki a hozzá fűződő botrány.
Míg sokan évekig próbálkoznak, őt elsőre felvették a Színművészetire: mint mondja, bevált az esélytelenek nyugalma. Azóta két fronton is kitört skatulyáiból: színpadon mélyül, filmen lágyul. A méregdrága Hunyadi-sorozat mindig hidegnek tűnő, de belül tomboló Szilágyi Erzsébetével is talál közös pontokat, de leginkább mégis a Katona maratoni hosszúságú Térey-adaptációja, a Káli holtak beszél arról, ami benne is mocorog. Bodnár Judit Lola Rujder Viviennel beszélgetett.
Egyebek mellett társadalmi megosztottságról és csontig hatoló gyűlöletről beszélt Veiszer Alinda műsorában Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója.
A színész-rendező úgy látja, a világ nem változik, ugyanazok a problémák sújtanak minket most is, mint évszázadokkal korábban. De most mégis nagyobb gondban vagyunk, az ő gyerekkorában, a „düledező szocializmusban” pszichés értelemben jobb állapotok voltak, „a szakma és a művészet nem voltak rossz passzban”, most „nagyobb a káosz”.
Úgy véli, a legnagyobb probléma a manipuláció, és ebben a mesterséges intelligencia is kellemetlenségeket okozhat. Rudolf berohant a kamarához, amikor megtudta, hogy manapság már előfordul olyan, hogy mesterséges intelligenciával szinkronizálnak filmeket élő színészek helyett. De a színháznak valószínűleg nem lesz nagy baja emiatt, mert a személyes jelenlétet nem tudja megadni a technológia.
A Vasfüggöny első részében Alföldi Róbert színész-rendező és Zsedényi Balázs, az Átrium egyik vezetője mesélt a független színház jelenlegi helyzetéről, a második adásban pedig folytatjuk a szabad kulturális élet feltérképezését, kikacsintva a színházi függöny mögül: Kovács Bálint vendége ezen a héten Borbély Alexandra és Nagy Ervin színészek voltak.
Borbély és Nagy nemcsak azért érdekes azonban, mert magánéletükben egy párt alkotnak, hanem azért is, mert a magyar film- és sorozatszínészek legismertebb képviselői, akik egyaránt társulatoktól függetlenül alkotnak. A beszélgetésből kiderül, mit adott nekik a szabadság, hogyan használja felvidéki származását és szlovák tudását a nemzetközi porondon Borbély Alexandra, miért hagyta ott a Katona József Színházat Nagy Ervin, de arról is szó lesz, milyen feszültség van (kialakulóban) a színház és a tévé között és miért (nem) érdemes a nyilvánosságban társadalmi ügyeket képviselni a szakmai életükön túl.
A rendszerváltás utáni magyar filmekben és színházban a bűnözőt gyakorta Nagy Zsolt színész játékában ismerjük meg. A Tangó és Kes adásában azt járjuk körbe, hogyan tud felkészülni a bűnelkövetői és a nyomozói szerepekre. Az egykori kisvárdai olajszőkítő vállalkozóktól a főváros nagy formátumú maffiózókig sokféle hatás érte a színészt, ami óriási segítséget adott neki ahhoz, hogy a hétköznapi bűnözők univerzumát megmutathassa nekünk, a közönségnek. A beszélgetésből kiderült, hogy a rendőrségről nincs valami nagy véleménye, mint ahogy az ellenzékről sem. Beszélt a színművészek egzisztenciális szorongásáról, illetve arról is, hogy színészként miért lehetetlen kikerülni, hogy állást foglaljon közéleti kérdésekben.
A hvg új kulturális podcastjának vendége volt Alföldi Róbert és Zsedényi Balázs, az Átrium egyik vezetője:
