2023 legrosszabb filmjei [port.hu] lista 5

5. Flash – A Villám
A Variety kritikusa szerint a saját filmet kapó szuperhős alapvetően vicces karakter, legalábbis Az Igazság Ligájában és egyéb korábbi művekben még az volt – ezúttal azonban inkább csak fárasztó. S Ezra Miller ugyan a vásznon kívüli botrányai ellenére is karizmatikus figura, de még ez sem segített Andy Muschiettei rendezőnek egy épkézláb produkciót összehozni. A végeredmény kaotikus lett, az összhatást pedig nagyban rontják a borzalmas vizuális effektusok is. Sovány vigasz, hogy a szintén idén bemutatott Marvelek és A Hangya és a Darázs: Kvantumánia sem sikerült sokkal jobban…

A PORT.hu kritikusa ezzel szemben sokkal megengedőbb volt a Flash – A Villámmal. „Andy Muschietti uralni tudta ezt a káoszközeli állapotot, és szerencsére nem vette magát vagy ezt a kissé ingatag lábakon álló történetet túl komolyan, és szerintem ez volt a kulcsmomentum. Szokás mondani, hogy a DC moziverzuma túl sötét, kevésbé játékos, mint a rivális Marvelé, és erre a kritikára nyilván a rendező is figyelt.

Az eredmény egy kifejezetten könnyed, vicces darab lett,
ami ugyan nehézkesen indul, a két egyforma, de különböző korú Flash találkozása is elég döcögős eleinte, de amint megjelenik az erősen leharcolt old school Batman, onnantól rendesen beindul a dolog” – írta.

4. Nálad vagy nálam?
Ezzel a Reese Witherspoon és Ashton Kutcher főszereplésével forgatott romkommal a Netflix elkészítette a szegény ember Harry és Sallyjét – és ezzel nagyjából mindent elmondtunk róla. A Nálad vagy nálam? arról szól, hogy az egykori szerelmesekből lett legjobb barátok egy hétre praktikus okokból lakást cserélnek, és a kis kaland során sokkal jobban megismerik egymást, mint korábban. Ez papíron még jól mutathatott, de a film tele van a legordenárébb romkomklisékkel, amelyek egyértelműen a reptéri zárójelenettel érik el a csúcs-, pontosabban a mélypontot.
A mi kritikusunk a Nálad vagy nálam? esetében is vajszívűbb volt, mint a Varietyé, hiszen véleménye szerint „a Nálad vagy nálam? üde, téttelen film, aranyos mellékszereplőkkel, egyszerű sztorival és kiszámítható happy enddel.

Létjogosultságát épp az adja, hogy cseppet sem akar ennél több lenni,
és a Netflix hasonló műsoraival egyetemben nincs benne semmi maradandó. De nem is mindig kell telepakolni a néző cekkerét, néha elég, ha szimplán örülhetünk mások boldogságának.”

3. Rachel Stone: Mindent vagy semmit
„Egy titokzatos, globális békefenntartó ügynökség hírszerzője mindent elkövet, hogy megállítson egy hackert a legértékesebb (és legveszélyesebb) fegyverük ellopásában” – olvasható a Netflix hivatalos sztorileírásában, ami beszédesen árulkodik róla, hogy a Rachel Stone: Mindent vagy semmit milyen végtelenül fantáziátlan, hiszen ez a tartalomismertető bármely szabadon választott kémthrillerről szólhatna. Ebben a Gal Gadot főszereplésével készült filmben testesül meg minden, amit a streamingóriás a szórakoztatásról gondol, hiszen még arra sem vették a fáradságot, hogy tisztességesen kidolgozzák a cselekményt – ma már az úgyse számít, csak jöjjön az ütős akciójelenetek végtelen loopja.
Hihetetlen, de a PORT újságírója még ezt a filmet is meg tudta védeni: „Gal Gadot látványosan lubickol a kettős ügynök szerepében, a sodró lendületű sztori pedig jó pár meglepő dramaturgiai csavart tartogat!” Azt azonban még ő is elismeri, hogy „…ezek a váratlan fordulatok aligha fogják meglepni azokat a nézőket, akik kívülről fújják a teljes Bond-, Bourne- és Mission: Impossible-filmográfiát…

Ráadásul ezen nagy nevű elődök árnyékában Gal Gadot kémfilmje semmivel sem nyújt többet, mint a korábbi hasonló produkciók.”

2. Ghosted
Minden korszaknak megvan a maga túlhajtott és túlértékelt kedvenc műfaja: a nyolcvanas években ezek az egy kaptafára készült slasherek voltak, a 2000-es években pedig a CGI-figurákkal megbolondított élőszereplős családi vígjátékok. Napjaink streamingjének világában a kémfilmes akciókomédiába zsúfolt romantikus mozi lett az, amit hiába tömtek ki alaposan költségvetéssel, a végeredmény a nézhetetlent közelíti. Pedig olyan sztárok játsszák benne a vérprofi CIA-bérgyilkost és az érte epedő szimpatikus vidéki farmert, mint Ana de Armas és Chris Evans. A még meglepőbb, hogy ezt a sz*rt az amúgy jó nevű Dexter Fletcher (Eddie, a sas, Rocketman, Bohém rapszódia) rendezte.
És a Variety és a PORT.hu kritikusa kivételesen egyetértenek a film minőségét illetően. Szerzőnk kritikájának már a címe árulkodó: „Imádjuk ezt a két színészt, de ez a filmjük nagyon félrement”. A cím után pedig egyebek mellett arról ír, hogy „ egy percig nem hisszük el, hogy De Armas kőkemény, vérprofi szuperkém – de meglepő módon még azt sem, hogy Evans ez a (a filmben legalábbis) skatulyából előhúzott, jól fésült fickó gazdálkodó lenne”, vagy arról, hogy

a sok helyről ismerős sztori csak részleteiben működik, a végeredmény pedig kifejezetten zavarba ejtő lett.

1. Micimackó: Vér és méz
Míg a lista eddigi szereplőiről elmondható, hogy legalább filmszerűek (csak rosszul sikerültek), és el akarnak mesélni egy történetet, ennek az ócska trashfilmnek sosem lett volna szabad eljutnia a vászonra – annál fájóbb, hogy még csak nem is tűnt el valamely streaming tartalomsüllyesztőjében, hanem mozikban mutatták be, még nálunk is. Ráadásul javában készül a folytatás, sőt, a minden porcikájában tehetségtelen rendező, Rhys Frake-Waterfield (bár egyáltalán nem érdemli meg, hogy leírjuk a nevét) kész univerzumot tervez a Micimackó után a Bambi és a Pán Péter horrorverziójával.
A Micimackó: Vér és mézről a mi szerzőnknek is rendkívül elítélő volt a véleménye. Szerinte a vásznon „nemcsak a produkció pénztelensége ütközik ki (…), de az alkotók tehetségtelensége is. A forgatókönyv nemcsak egészében van rosszul megírva (…), de a párbeszédek is rettenetesek. (…) A technikai megvalósítás is ezer sebből vérzik. (…) Az effektek és a maszkok (például) nagyon amatőrök –

utóbbiakat mintha a stáb egy diliboltban vásárolta volna össze.
Minderre pedig a szereplők színjátszókörös fellépéseket jócskán alulmúló játéka teszi fel a koronát.”

(via Variety)