Novecento karca
A Hollóhát prefektusaként hozom az első ajánlásomat (az egyik tanulókör is e köré szerveződik, úgyhogy háztársaim, nézzétek és csatlakozzatok, hogy szerezzük a pluszpontokat). Egyébként a listámat pedig itt találjátok: https://snitt.hu/listak/hollohat-prefektusi-lista-by-novecento
Ready Player One (2018)
Meglepően sok rétege van a filmnek, amelyek szépen bomlanak ki a játékidővel. Előrebocsátom, hogy nem olvastam a könyvet (most már valószínűleg nem is fogom rávenni magam, pedig biztos, hogy olvasva is nagy élmény lett volna), így sajnos összehasonlítási alapom nincs. Azonban a filmes feldolgozás önmagában is megállja a helyét. Első körben természetesen a geekeknek szól, így rögtön le is maradtam egy a film egy rétegéről azzal, hogy nem vagyok videojátékrajongó, azonban sokkal több easter egg is van benne, gyakorlatilag a teljes popkultúrából tartalmaz utalásokat. Példákat szándékosan nem hozok, mindenki fedezze fel maga. :) A számomra legfontosabb mondanivalója, ami érezhetően az alkotóknak is a célja volt, hogy rávilágítsanak arra, mennyire nem jó, hogy egyre jobban szippantja be az embereket a virtuális világ, és elfelejtik, hogy a jelenben, a valós életben kell élni, mert azt nem pótolhatja semmilyen számítógép által generált környezet. Lehet, hogy egy nagyon kicsit szájbarágósan adta ezt át a film, azonban nem zavaróan, így szerintem szép és aktuális az üzenete.
Maga a megvalósítás tetszett, mondom tőlem távol áll ez a világ, ezért gondolom rajongókat jobban le tud kötni a látványorgia, azonban nekem voltak olyan részek, ahol kicsit elvesztettem az érdeklődésem. Mindazonáltal tökéletes kikapcsolódás volt. Mind a színészek, mind a rendezés jó volt (Spielbergre természetesen most sem lehetett panasz), a főszereplő srác és Art3mis is nagyon szimpatikusak voltak. A zene is tökéletesen egészítette ki a történetet.
Alapvetően javaslom megtekinteni mindenkinek, már akkor nem készült hiába, ha legalább páran ráébrednek, hogy ott kell hagyni néha a virtuális világot, és élni kell. Hiszen a szépséget, az élményeket nem az egyesek és nullák között találjuk meg, hanem a monitor innenső oldalán.
Kíváncsi lennék, a könyvhöz képest milyen adaptáció lett a film, úgyhogy akinek van összehasonlítási alapja, ne legyen rest megírni. Így a film után úgy gondolom, a történet kifejezetten képernyőre illik, adja magát a látványos, mozgóképes megvalósítás, így talán az adaptáció során nem volt nehéz dolga az alkotóknak. Az persze látszik rajta, hogy a CGI hagy némi kívánnivalót maga után, de azóta végülis fejlődött a technika, így a különbséget nem lehet a film rovására venni.
Érdekes még a jövőbeli társadalom megjelenítése. Gyakorlatilag valamennyi sci-fiben egy durván, szélsőségesen urbanizált környezetet jelenítenek meg, ami valahol szomorú, hogy a filmes világ ennyire egységes abban, hogy nem vár ránk más, mint a természet visszaszorulása és az egymás hegyén-hátán fekvő társasházak elszaporodása és folyamatos terjeszkedése. Nem volt ez másként ebben a filmben sem, a disztópiákban annyira kedvelt urbánus nyomornegyed a főszereplő lakóhelye (lásd még pl.: Szárnyas fejvadász, Szárnyas fejvadász 2049, Éhezők viadala), ahonnan csak akkor jut ki, ha sikeresen kijárja az előtte álló próbákat. Ez szintén ismerős toposz, történetileg tehát újat nem mutat a film, azonban a fő problematika, ami köré helyezi, és a mondanivaló egyedivé teszi.
Érdemes tehát megnézni, ha könnyed szórakozásra vágyik az ember. A retro és a videojátékpk kedvelőinek pedig kötelező darab, hiszen nagy élményt jelent a folyamatos utalások keresgélése és felfedezése, illetve ahogy teljesen váratlanul felbukkannak a filmben.
Kapcsolódó filmek: Ready Player One (2018)