Nils teljesen hétköznapi kisfiú volt eltekintve attól a rossz tulajdonságától, hogy rendszeresen kínozta családi gazdaságuk állatait. Amikor egy napon a szülei elmennek otthonról, egy kis manó bukkan fel, akit Nils ugyancsak elkap és kínozni kezd. A manó hiába rimánkodik, Nils nem engedi szabadon a manót. Gonoszsága elnyeri méltó büntetését: a manó törpe-méretűvé varázsolja, és ettől kezdve megérti azt is, miről beszélnek az állatok.
Amikor Nils rájön, hogy korábbi gonoszságai miatt a háziállatok nagyon dühösek rá, elmenekül előlük: megkapaszkodik egy Márton nevű, költözni készülő lúd tollába, és elkezdődnek izgalmas kalandjai, melyek során megtanulja szeretni és tisztelni a természetet.
kamububu értékelése
Szerintem felnőtt fejjel nehéz erről a meséről nyilatkozni.
Gyerekként nagyon imádtam, és bármikor bármelyik részre odahuppantam a kanapéra. Miért ne lett volna jó? Kalandos volt, varázslatos volt, állatos volt, tanulságos volt.
Húsz évvel később végignézve azért már egész más. Voltak részek, amiktől kimondottan a falra másztam, vagy a szinkron, vagy a bugyutaság, vagy ezek tetszőleges kombinációja miatt. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy most végignézve is tanulságos, az ember és a természet viszonyát nagyon jól mutatja be. Mellette pedig hősünk is mindig olyan kalandokba keveredik, ahol fontos döntéseket kell meghoznia. A viselkedésének változása valóban példa lehet a gyerekeknek. Az már más kérdés, hogy a mai gyerekekkel szerintem sokkal hamarabb meg kell nézetni ezt a mesét, mint régen, mert mire idősebbek lesznek annyira, hogy tényleg minden mondanivalót megértsenek belőle, addigra már nem fogják megnézni, mert egy mai gyereknek ez sajnos már gagyi lesz.
Egy utolsó gondolat még az ember és természet viszonyának bemutatása kapcsán: szerintem sokkoló, hogy egy ilyen régi történetben már mennyire odafigyeltek a környezettel való egyensúly megtartásának szükségességére, mekkora hangsúlyt fektettek arra, hogy ezt a gyerekekkel is megértessék. Ehhez képest hol vagyunk mi? Évszázados lemaradásban…