Két kiöregedett színészt váratlanul egy nagy tévécsatorna felkér szereplésre. Negyvenegy esztendeig járták együtt az országot, majd összevesztek véglegesen. A színészek, a nagy bohócok életében azonban nincs „végleges”. A fellépés csábítása örök. A két nagy komédiás perpatvara, küzdelme egymással és az öregedéssel a líra és a bohózat közötti ösvényen játszatja korunk egyik szívbemarkoló s fergetegesen mulatságos művét.
bonnie9 értékelése
bonnie9
2 hozzászólás
Neil Simontól a Furcsa párt nagyon szeretem, a Mezítláb a parkban és az Édeskettes hármasban pedig a Napsugárral együtt várakozott eddig a listámon.
Ezt igazából először a Madáchban szerettem volna megnézni, de hát az ember három pici mellett nehezen ugrik ki egy szabad estére, így marad az itthoni mozi.
Nem mondom, hogy könnyesre nevettem magam, de egy könnyed, napsugaras másfél órát szerzett ezen a borongós, esős őszi napon.
Peter Falkot nagyon szeretem (nyilván Columbo miatt), a figurája itt sem kevésbé fárasztó alak. Sőt. Sokkal fárasztóbb, nehezebb ember. Mert Columbo alapvetően ravasz és csak álca ez a stílus, de Willie Clark tényleg egy szenilis, zsémbes öregember. Woody Allen Al Lewisa nem kevésbé macerás figura, de kettőjük közül ő volt a könnyebben befogadható. Ami azért fura, mert Woodey-ról a mai napig nem tudom eldönteni, milyen viszonyban is állunk. Azt hiszem, a választott filmjei és az én hangulatom váltogatja.
Na de a lényeg. A Napsugár fiúk alapvetően egy kedves kis bohózat, megnézésre érdemes. Nem fergeteges vígjáték, de azért kellemesen megmosolyogtató a két öreg cívódása. A mellékszereplők is a helyükön vannak, Whoopi Goldberg belevaló, jófej ápolónő, Sarah Jessica Parker pedig (akit alapvetően nem kifejezetten kedvelek) kifejezetten szimpatikus volt Will unokahúgaként.
Időm engedtével sorra kerítem az eredeti Matthau változatot is, és ha már színházba nem jutok el, legalább a Játékszínest megnézem felvételről Haumannal és Garassal.
