A Nostromo űrhajó a hazatérés helyett a képernyőn villogó pont nyomába ered. Váratlan küldetésük egy kihalt bolygóra vezeti őket, ahol egy elhagyott űrhajót találnak, belsejében számtalan, tojás alakú kapszulával. Miközben óvatosan próbálják feltárni az űrsikló titkát, az egyik tojásból hirtelen kirobban egy lény és rátapad Kane arcára, aki teljesen megbénul. Miután Kane visszanyeri az eszméletét és csatlakozik a többiekhez, megdöbbentő dolog történik. Kane testéből egy szörny kel ki, amely sorra végez az űrhajósokkal. Ripley azonban nem törődik bele a halálba.
Valentine_Wiggin értékelése
Valentine_Wiggin
3 hozzászólás
Először néztem meg, sokáig húztam-halasztottam, de végre rávettem magam.
És meglepett, hogy mennyire tetszett. Ripley karakterét elképesztően megkedveltem, tetszett, hogy gondolkodik, cselekszik, nem pánikol, nem sikolt, nem rohangál, hanem értelmes, kompetens és vagány. A többiekről ez mondjuk nem mondható el, az idő nyolcvan-kilencven százalékában teljesen használhatatlanok, de ha senki nem szúrna el semmit, nem is lenne cselekmény, nem igaz? A látványvilág nagyon jó, a hangulat erős, és úgy horror, hogy borzongat, de nem rémülök halálra, és nem is kerülget a hányinger, mint az Élet c. filmnél. Oké, voltak gusztustalan dolgok, de nem annyi, és nem annyira az arcomba tolva, hogy rosszul legyek tőle.
És plusz pont a macskáért. Miatta izgultam talán a legjobban. És van egy olyan érzésem, hogy a „New Atlantis” c. játék Amrite-je is erősen Alien inspirált karakter, mert az összes macskás jelenetről beugrott az a játék.
Összességében, értem, miért klasszikus. Nem életem filmje, viszont nagyon tetszett, sci-fiként is, horrorként is helyén volt. Meg fogom nézni a folytatásait is.
