Kenya távoli hegyvidékén gyerekek százai tülekednek azért, hogy részt vegyenek a kormány által ígért ingyenes oktatásban. Egy új jelentkező személye általános megdöbbenést okoz. A nyolcvannégy éves Maruge feltett szándéka, hogy élete végére megtanuljon írni-olvasni. Egykor azért harcolt, hogy az ország felszabaduljon a gyarmatosítók uralma alól, és most úgy érzi, lehetőséget kell, hogy kapjon az oktatásban való részvételre, melyet sokáig visszautasított. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy hatéves gyerekekkel kell egy iskolapadba ülnie.
Blissenobiarella értékelése
Blissenobiarella
4 hozzászólás
Van nekem egy szociológus barátnőm, aki szűkebb témakörének az ageizmust, vagyis az idős emberekkel szembeni előítéleteket választotta. Neki ez szívügye, elég aktívan tevékenykedik, szóval elég sokat beszélgettünk már a dologról, és akarva-akaratlanul belém is sikerült plántálnia nézeteiből. (például én sem használom már a néni és bácsi szavakat, amit ebben a filmben előszeretettel tesznek)
Ajánlani fogom neki ezt a filmet, mert azon túl, hogy alapvetően jó film a laikus szemével is, van benne egy csomó dolog ezzel a témával kapcsolatban is. Alapjogunk-e a tanulás idős korban is, akkor is, ha ezzel egy gyermek elől foglaljuk a helyet az iskolapadban? Egyáltalán minek akar egy nyolcvanéves megtanulni olvasni?
A film ezen túl szól Kenya 20. századi történelméről is, a polgárháborúról, melynek a főszereplő részese volt. Talán nem vagyok egyedül kis hazánkban, aki igen járatlan Afrika történelmében, és üdvözlöm azt, hogy egyre több olyan afrikai gyártású film készül, ami magas színvonalú, hozzánk is eljut, és ezáltal tágulhat a látóköröm.
A film vége egy kicsit nyali lett, azt nem annyira élveztem, de egyébként a maga nemében ez tényleg egy nagyon jó film. Jó szívvel ajánlom mindenkinek.
