BeL1eVe  értékelése

Jonathan Glazer művét most láttam harmadjára és még mindig rettenetesen nehéz megemészteni, értelmezni, kifejteni róla a gondolataimat. Koncepciójában kicsit hasonlít a ’95-ös Species-re, csak nyakon van öntve jókora, ritka bizarr szimbólumokkal teli, művészfilmes stílussal és egy mélyen gyökeredző tartalommal, érzésvilággal, aminek a lényegi oldala ugyan leszűrhető, de pár mellékágat továbbra se tudok rendesen kitapogatni, hogy miként, hogyan kapcsolódik.
Már a nyitó képsorok képesek zavarba ejteni az egyszeri nézőt, ahol csak pontok, körök és félkörök mutatkoznak meg szépen egybeszőve, furcsa hangok, zene kíséretében. spoiler Érdekes módon, amennyi valóságtól elrugaszkodott eszközt, hipnózisba terelő hangvételt, zenei aláfestést használ a rendező a mondandója átadására, mégis igyekszik a realitás talaján tartani a hangulatot. Egyrészt ezek a skót tájképek csodálatosan lettek fényképezve és ad az egésznek egy rendkívül zord, baljós légkört. Másrészt, ahogy az idegen furgonnal járja be a könyéket és járókelőktől kér útbaigazítást, azok tényleg mind random civilek és a dialógok mind improvizáltak. Ezek a jelenetek önmagukban kissé önismétlőnek hatnak, de szerintem kiválóan rávilágít az idegen reakciójára, ahogy csak óvatosan szemlél, közelít a különféle beállítottságú, mentalitású férfiakhoz és hogy milyen impulzust vált ki belőle.
Csak úgy záporoztak a fejemben a gondolatok.
spoiler
spoiler
Egyébként szerintem a közelről mutatott „szem motívum” tökéletesen elkülöníti két szegmensre a filmet. Az elsőnél egy titokzatos, vészjósló emberi szem rajzolódik ki, ahol látjuk a lény kvázi vadász szerepet betöltő szakaszát. A másodiknál pedig egy kiszolgáltatott, végtelen rettegést közvetítő idegen szem tükröződik vissza, ahol a vadászból lépcsőzetesen átforduló préda majd később védtelen áldozat szerepbe haladó periódus megy végbe.
Itt jegyezném meg, hogy amúgy a film elvétve alkalmaz tényleges párbeszédeket, a többletrész az szinte csakis nonverbális kommunikációra, tettekre, érzésekre épül.
A már említett második fele a filmnek nagyszerűen prezentálja az idegenben felgyülemlő elveszettség, magába roskadás érzését. Ezt leginkább a ködös rész jelképezi legjobban. spoiler
A filmvégi 15 perces erdős etap summázza leginkább a lényegi tartalmát az alkotásnak. Szerintem egyfelől mind vizuálisan, mind átvitt értelemben is kifejezetten ijesztő, másfelől rettentő fontosat mond az emberi természetről. spoiler
Pár dologgal azonban most se tudok mit kezdeni. Az egyik a motoros fazon funkciója. spoiler
Vagy ott van a tengerparti jelenet, spoiler illetve a sütievős rész homályos maradt.
Scarlett Johansson-t alapjáraton a világ egyik legszebb nőjének tartok és persze most is elérte, hogy totálisan megbabonázzon spoiler, az alakítása szenzációsan jó. Minden arcrezdüléséről, vagy csak a puszta tekintetéből tengernyi érzést, gondolatot tud átadni. Külön kis plusz pont, hogy egy félmondat erejéig meglett említve közkedvelt hipermarketünk is (Tesco).

Vitán felül ez egy abszolút hardcore művészfilm, amit ugyanannyira lehet imádni vagy utálni. Magam oldaláról ez egy kimondottan értékelhető darab, egy mély gondolatokat ébresztő alkotás, amiben ugyan vannak kérdőjelek, de ugyanakkor van benne kézzel fogható értelem és érzelem. Hiába látjuk mindig a felszínt, nem lehet tudni, hogy alatta mi rejtőzik. Egy végtelenül érzékeny, komplex lény vagy a legsötétebb ösztönt birtokló személyiség, amit a gonosz kifejezéssel körülírni se nagyon lehet. Látatlanba azt hinnénk az előbbi ember, utóbbi az idegen. Pedig itt fordítva van.