_Norbi  értékelése

Az egyik legnagyobb előnye a sorozatnak a humor és a könnyedség, amit a történetbe hoz. A főszereplő mindennapi életét követve a sorozat képes volt összehangolni a könnyed jogi drámát és a szuperhős akciót, miközben számos vicces pillanatot és önreflektív humort is beépített. Ez a stílus szerintem bőven elfért a Marvel sorozatok között, és számomra újfajta szórakozást nyújtott.

Tatiana Maslany, aki Jennifer Walterst alakítja, szerintem brillírozott, egy komplex és mély karaktert hozva. Jennifer küzdelmei azzal, hogy hogyan egyensúlyozza a normális életét a szuperhős identitásával, sok néző számára rezonálhatott, különösen azokkal, akik maguk is próbálnak több szerep között egyensúlyozni az életben. Az ilyen karakterfejlődés és a mélyebb érzelmi rétegek hozzáadása nagyban hozzájárult a sorozat vonzerejéhez.

Hát ilyen élményekkel néztem utána a sorozat jövőjének, a róla szóló véleményeknek. Általában kicsit kutatok mindig egy-egy megnézett sorozat után, hogy lesz-e folytatása, milyen hatást gyakorolt az emberekre, mi az általa kiváltott reakció és megmondom őszintén elképedtem a sorozatot övező gyűlölet kapcsán különösen azért, mert teljesen alaptalan vádakkal illetik, ami sokkal inkább ered butaságból, önbizalomhiányból, tájékozatlanságból és teljes empátiahiányból és bizony tömény rosszindulatból.

A sorozat különleges figyelmet fordított a társadalmi és kulturális kérdésekre. A női főszereplő és az ő küzdelmei a munkahelyi egyenlőségért és az önálló identitásért hangsúlyozzák a női empowerment és a feminista eszmék fontosságát. A sorozat bátor módon foglalkozott ezekkel a témákkal, ami különösen releváns volt a mai társadalmi környezetben. Azok, akik ezt kritizálják, gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy a női hősök megjelenése és a női empowerment témái nemcsak időszerűek, hanem brutálisan szükségesek is a modern szórakoztatóiparban. A sorozat nemcsak egy szórakoztató történetet nyújt, hanem egy fontos társadalmi üzenetet is közvetít arról, hogy a nők is lehetnek erősek, intelligensek és függetlenek, mindezt teszi humorosan, nagyon diszkréten és intelligensen, nem szájbarágósan az ember arcába tolva. Sajnos a sorozatra irányuló gyűlölet gyakran a kommentelők, kiritkusok saját előítéleteik és félelmeik által vezérelt. A She-Hulk nem fél szembenézni a fontos társadalmi kérdésekkel, mint például a nemi egyenlőség, a munkahelyi diszkrimináció és az identitás keresése (amik nagyon fontos, valid kérdések). Az ilyen témák feldolgozása nemcsak időszerű, hanem szükséges is, ugyanis ez elengedhetetlen, hogy egy társadalom előre lépjen és fejlődjön. Annál is inkább mutatja ezeknek a témáknak a szükségességét többek között, mert könnyed, humoros, intelligens módon közölt jelentős mértékű társadalmi problémák kapargatására is így reagált a nagyközönség. Sok kritikus eszméletlenül kétszínű viselkedést produkált. Míg más sorozatoknál elnézőbbek a hibákkal szemben, itt gyakran irreálisan magas elvárásokat támasztottak és róttak fel a sorozatnak. Ez a kettős mérce egyértelműen mutatja, hogy nem képesek elfogadni a sorozat újító megközelítését és a női főszereplő jelenlétét.
A She-Hulk valóban központi helyet ad a női empowermentnek és a feminista témáknak, de ez nem jelenti azt, hogy ellenséges lenne a férfiakkal szemben. Sokkal inkább arról van szó, hogy reálisan ábrázolja a nők mindennapi kihívásait és küzdelmeit a munkahelyi egyenlőségért és az önálló identitásért. Az ilyen témák feldolgozása nem férfiellenesség, hanem társadalmi relevancia és szükséges diskurzus. A reakciók tökéletesen bemutatják, hogy a társadalom retteg a női egyenjogúságtól. Azok, akik szerint egy sorozat (egyébként igen csipkézett) feminista üzenetei fenyegetik a férfiakat, talán elgondolkodhatnának azon, hogy miért érzik magukat fenyegetve egyenlőségi kérdésektől. Lehet, hogy a probléma nem a sorozattal, hanem a saját előítéleteikkel van? Teljesen jól bemutatja a nők által tapasztalt valóságos kihívásokat és a nemek közötti egyenlőtlenségeket. Azt kellene megérteni, hogy a férfi karakterek árnyalt bemutatása és a humor nem a férfiak elleni támadás, hanem egy eszköz arra, hogy reflektáljunk a társadalmi dinamikákra és problémákra. Különösen azért szükséges ennek a bemutatása, mert jelenleg a társadalom jól láthatóan nem tud ezzel még mit kezdeni.
Sokan kritizálták a sorozat meta-humorát és a negyedik fal megtörését, mondván, hogy ez kizökkenti őket a történetből. Az ilyen kritikák szerintem figyelmen kívül hagyják, hogy ez a fajta humor és önreflektív megközelítés tökre egyedi perspektívát hozott a sorozatba. Értem én, hogy a meta-humor nem mindenki számára könnyen befogadható, de az intellektuálisan igényesebb nézők számára valódi kincs lehet, és lehetőséget ad a sorozatnak arra, hogy önironikusan reflektáljon a saját világára. És ezt jól csinálta a sorozat.