A látványos és izgalmas akció-kalandfilm a G.I. Joe univerzum egyik legrejtélyesebb és legkedveltebb karakterének eredettörténete. Miután apját meggyilkolják, Kígyószem elindul a bosszú sötét útján, amely elvezeti őt Tommyhoz, a nemes japán harcoshoz. Tommy Japánba viszi a fiút, hogy ott az Arasikage klánnál kapjon kiképzést. Az Arasikage értékrendje arra ösztönzi Kígyószemet, hogy feltegye a kérdést: vajon jó-e az, ha a bosszú keresése a fő vezérlő erő az életben. Tommyval kötött barátsága és a férfiba vetett bizalma egyre nő, ugyanakkor a sötét titok, amit őriz, próbára teszi a klán iránti lojalitását, és végső soron ettől függ, hogy hős lesz belőle, vagy gonosztevő…
Tony_Soprano értékelése
Tony_Soprano
6 hozzászólás
Imádom ha szekunder szégyentől ég az arcom és kínosan feszengek, ezért nagyon örülök, hogy megnéztem a Kígyószemet. Hogyan lehetséges, hogy huszoniksz évvel a második ezredforduló és néhány kitűnő Marvel-film után Hollywood teret ad ilyen szemétnek? Pedig a Kígyószem első órája még élvezhető is valamennyire. Rosszul kezdődik, de aztán felveszi a fonalat. Sztorit ugyan nagyítóval kell keresgélni, de oké, ez egy G.I. Joe-mozi, nem pedig James Ivory-film.
A helyszínek, színek hangulatosak. A két főszereplő között kialakuló barátság is érdekesnek mondható, de aztán valahol a film felénél a készítők bedobják a gagyi spoiler és ott valami visszafordíthatatlanul elromlik. A lejtmenet aztán kitart a mozi végéig. Gagyi és unalmas CGI-akciók követik egymást, majd egy kis összevissza motorozás, megspékelve némi riadt tekintettel nézéssel.
A savanyú tejszínhab a tortán az a gagyi és olcsó pózőrködés, amit a „nagy” csatajelenetben a spoiler karakterek levágnak spoiler Itt már indokolt az ezerfaktoros napkrém. A jobb sorsra érdemes szerencsétlen színészek látványosan nem tudnak sem magukkal, sem a szituval mit kezdeni. Az egészben az a legrosszabb, hogy a film megpróbálja végig komolyan venni magát.
Ha a filmeseknek van eszük, akkor itt és most abbahagyják ezt az egész GI Joe Origins-izét, vagy pedig keresnek egy tehetséges írót és rendezőt, akik nem nézik hülyének a nézőt. Én a magam részéről pedig igyekszem elfelejteni, hogy két órát pocsékoltam a semmire.
