A Fekete tükör valóban egyfajta enciklopédiája a jelenlegi világban tapasztalható társadalmi, médiafogyasztásbeli, életvitel trendjeit illető folyamatoknak, melyekben egy rettenetes új világ baljós képes sejlik fel. A sorozat epizódjai a technológiai fejlődés veszélyeiről szólnak egy-egy az alternatív valóságban vagy a közeli, illetve távoli jövőben játszódó történet formájában.
moszat értékelése
moszat
6 hozzászólás
Párom elkapott pár pillanatot, miközben néztem, majd az arcára kiült undorral kérdezte: Ez brit?
Ugyan a Monty Python és a Doctor Who kultúrát, innen a hagymát-hagymával és az ízi rájder öcsém országából nekünk szidni sok jogalapunk nincs, már csak azért is, mert ha meg is marad a fanyar-keserű angol íz, néha félelmetesen beletalálnak az általános nyugati kultúra popularitásába.
Az IT Crowd után itt van az újabb műremek, s ráadásul ez most egy kiváló SF kisfilmgyűjtemény.
S1/E1, The National Anthem: Egy kedvenc, de ritkán taglalt témát boncolgat. Mi van, ha a terrorizmusnak nincs más célja, mint hogy megalázzon valakit, jelen esetben egy politikust. A legnagyobb baja, hogy a témát semmivel sem árnyalja jobban, mint én az előző mondatban. Semmiféle politikai, társadalmi hátteret nem kapunk, csak annyit tudunk, hogy nagyjából napjaink, vagy a közeljövő Angliájában történik, ahol a tömeg örül, ha megalázzák a politikust. Azért ettől egy kicsit több részlet nem ártott volna, de a legnagyobb baj mégis az vele, hogy a végkifejlet elemi szinten irreális. A politikus karrierje mindenképen derékba törik, akkor is, ha enged a követelésnek és nyilvánosan megszégyenül, és akkor is, ha nem enged és emiatt meghal egy prominens túsz. Sokkal intellektuálisabb véget, egy valódi megoldást vártam volna.
S1/E2, Fifteen Million Merits: A sorozat csúcspontja. Annak a Bradbury féle új hullámos disztópiának, amikor az elnyomó hatalom a társadalom maga, egy tökéletes filmes fekete szatírája. Iszonyatosan kifejező, lélegzetelállítóan friss, megdöbbentően pontos. Ez a nyugati civilizáció valósága, ezért vagyunk szarban!
S1/E3, The Entire History of You: Dramaturgiailag talán a legjobban felépített epizód. Egy családi, illetve párkapcsolati dráma a rögzíthető emlékek SF toposzba ágyazva. Itt is erény, mint nagyjából az egész sorozatban (az S1/E2 –t leszámítva) az SF külsőségek kerülése. A technológia, noha erőteljesen jelen van a filmben, a fő téma ez, mégis szépen megbúvik a háttérben, mint díszlet.
S2/E1, Be Right Back: Az emberi személyiség mibenléte és annak pótolhatósága, szimulálhatósága a főszereplő ebben az epizódban. Itt is nagyon pontos a felépítés, nagy súllyal esnek latba a részletek, de sajnos a végkifejlet egészen súlytalan és számomra értelmetlen lett.
S2/E2: Robert Sheckley és Philip K. Dick édes gyermeke a következő történet a szabad embervadászat és a valóságelizonytalanítás toposzok házasításával. A feldolgozás egészen szolgai, sajnos semmi megdöbbentően új nincs benne, persze egy újszülöttnek ez a vicc is új lesz.
S2/E3, The Waldo Moment: Ismét egy szatíra a médiademokráciáról, rendes forgatókönyvvel, rendezéssel és színészi játékokkal. Először kicsit hiányérzetem volt, mintha a mondanivaló elmaradt volna, csak később esett le, hogy pont ez maga a mondanivaló.
A hivatalos leírás szerint ez a sorozat a technológia árnyoldalairól szól, de én azt gondolom, hogy valójában az ember árnyoldalairól. Az technológia ebből a szempontból a pattintott kőbalta óta változatlan. Fel is emelhet és pusztulásba is taszíthat. Ezért nem a balta a felelős, hanem a felhasználó.
