A „Nagy ember” William Randolph Hearst volt, az Aranypolgár pedig alig leplezhető gúnyrajz a század első, hihetetlen hatalommal bíró sajtómágnásáról."Rózsabimbó" – ez az utolsó szava a palotájában magányosan haldokló milliomosnak, s ezen a nyomon indul el egy újságíró, hogy megfejtse e páratlan karriert befutott ember titkát. A főszereplő Charles Foster Kane, aki arra született, hogy nagy ember legyen. Egyszerű emberként indult, de kis szerencsével mindig felismerte a környezetében lévő lehetőségeket és képes volt azt saját hasznára fordítani. Újságjai voltak, rádióállomásai, a közvélemény kiszolgálója és befolyásolója volt. Kane története, aki alulról kapaszkodott fel és ezt „elfelejtette”, egy csapásra mindent elveszített. Magányosan halt meg – pedig halhatatlannak tűnt –, és vele együtt gazdagsága, hatalma és dicsősége is.
rocketdog értékelése
Sok szempontból értékelhető alkotás, néhány közülük:
– szépen, burkoltan mutatja be a személyiség torzulását a gyerekkori traumából fakadóan, nem pedig harsányan, erős érzelmeket generálva a nézőben
– minden korban érvényes és helytálló emberi viszonyokat, értékeket dolgoz fel
– a korabeli sajtó kritikája úgyszintén ma is érvényes, sőt még hatványozottabban
– nem tudom milyen technika volt adott ekkor a filmkészítéshez, de valahogy élvezhetőbbnek, modernebbnek tűnt kortársaihoz képest.
Mindezek ellenére azért túlzónak tartom a „valaha volt” és „minden idők” kezdetű jellemzését, úgyszintén a számos filmes ranglistán elért előkelő helyezését. Egyszer meg lehet nézni, de semmi olyan tanulsággal nem szolgál, amit máshol már ezerszer ne hallottunk volna.
