Szeretettel: Meghan (2025–) 55% 16★

1 részt se akartam volna megnézni ebből a borzalomból.
Sussex hercegnéjének kifinomult ízlése van a nárcizmusban, tele extravagáns brunchokkal, híres haverjaival és üzleti figurákkal. Ne aggódj, ha nincs egy Montecito-kastélyod saját konyhakerttel, méhészettel és csirketeleppel, ültetvényesekkel és üvegházzal ahonnan az összes terményt frissen szüretelheted, vagy korlátlan mennyiségű rusztikus, kézműves étkészleted „Még ha csak egy kis londoni lakásban laksz is” – mondja Meghan szomorúan –, akkor is lehet „egy kis szeleted ebből”.

A formátum a következő: Meghan meghívja az úgynevezett barátait (nulla személyiséggel, komolyan. A kutyáknak volt a legtöbb az egész sorozatban.) a színlelt házába – a műsort egy 8 millió dolláros farmházban forgatják, 14 millió dolláros otthonától nem messze –, és ők elmondják neki, hogy milyen csodálatos, milyen otthonosan érzik magukat, milyen csodálatos a főzőtudománya, miközben nem csinál semmi extrát. A mézet csorgatja teljes sminkben és lógó hajjal, (ki akar egy kis hercegnői hajat a mézébe?) rossz oldalával fogva a kést eszméletlen mennyiségű zöldséget aprítva, néha a vendégeit is befogva, és műanyag zacskókból másik műanyag zacskóba rakja át a mogyorós nasikat. A pohársütik es szendvicseket amiket készít az én 4.-es technika óráim színvonaláig érnek el. Mindezt nyolc epizódon keresztül.

Az egész „a vendéglátás öröméről” szól, mert Meghan rendkívül vendégszerető mindenkivel, amit mindenki tud, hacsak nem vagy az apja, a testvérei, az apósa, az anyósa, a mostohaanyja, a sógora, a sógornője, a volt barátai 99 százaléka, a férje barátainak 99 százaléka vagy Piers Morgan.

Meglepő, hogy mennyire nem használták a sorozatot, hogy hírdessék azt a rengeteg terméket amit említett, hogy készít. Lekvárok, méz, szárított ezmegaz, gyógynövények, meg mit tudom én mik. Nevetséges kihagyott lehetőség, miközben végigsorolja miket visel… de a saját termékeit nem tudja reklámozni. Elképesztő mennyiségű képmutatás, színjátszás és kenetteljesség folyik ennek a nőnek az ereiben. És a beszólása, hogy „vicces, hogy még Markle-nek hívsz, tudod, hogy már Sussex vagyok”… szekunder szégyen, ments meg innen, lesül a bőr az arcomról. És még volt képe viselni a pecsétgyűrűjét is, azt a gyűrűt a királyi monogrammal, ami annak a családnak a jelképe, amelyik elpusztította őt, vagy legalábbis megpróbálta elpusztítani.
Igazán ironikus pillanat, amikor Vicki az elengedés fontosságáról beszél. „Szeretem az ötletet, hogy elengedjük a ragaszkodást olyan dolgokhoz, amikre nincs szükségünk, és nem a legjobb és legmagasabb rendű javunkat szolgálják”, ha tudtok valamit Megan Markle-ről, akkor megértitek az iróniát. Végül megtudtuk, hogy Megan sok mindenen ment keresztül… Úgy értem, fogadok, ha beházasodnék a királyi családba, és rekordidő alatt sikerülne mindent egy kézzel tönkretenni, azt hiszem, én is úgy érezném, hogy sok mindenen mentem keresztül. XD
Mit tanulunk itt? Ez alapvetően egy felnőtt nő, aki a babaházával játszik. És csak pakolgatja a szereplőket, megeteti őket, felöltözteti szép ruhákba, majd miután megunta otthagyja őket. A konyhában futkorászik, hibázik, és jót nevet rajta, vagy mást okol, és csak jól érzi magát a „barátaival”. Minden elé volt rakva, és ő csak kislányosan nevetve bolondozott, tudod, csináljuk ezt, együnk abból. Mi meg ott ülünk, és azon gondolkozunk, ki a célközönséged? Talán unatkozó, privilégizált, gazdag háziasszonyok, mert ők az egyetlenek, akiknek elég idejük van arra, hogy szórakozzanak anélkül, hogy csinálnának bármi haszonsat is. Úgy értem, a műsor témája az kellene legyen, hogy nem tudsz főzni? nem gond, csak szórj virágot a tetejére azt jól van. Meghant és a show-ját nem túlságosan elrugaszkodott Mary Antoinette modernkori mitológiai változatának neveznünk. Amit a 18. századi francia bulvársajtója próbált elhitetni az emberekkel, tudjátok, az egész hangulatot – hagyjátok őt tortát enni, had játszon Hamletetet az állataival. Hé miért ég körülöttem az egész világ? – szó szerint ez az, amit Megan csinál, és egy olyan műsorhoz képest, ami a szeretetről és az örömről kéne szólnia, nagyon kevés volt ebből, de volt szidás, volt nagyképűség, volt nárcizmus, és volt egy csomó állkapocs-összeszorítás és homlokráncolás, ami aligha az öröm jele, szóval összességében ez egy 2 a 10-ből nekem. Egy pont a séfeknek, akik eljöttek és volt valami, talán valami, ami értéket közvetített, és egy pont a kutyákért, de egyébként a műsor egy nagy nulla.
És a második évadot is bejelentették már le is van forgatva 72 órával a premier után. Izzadságszagú.