Szafari (2016) 72% 6★

Azt hittem, a rendező a kizárólag trófeákat gyűjtő szupergazdag sportvadászokról csinál filmet (idehaza jól ismerjük őket), akik csak azért ritkítják az állatokat, hogy a macsós fotóikkal beterítsék a közösségi oldalakat. Illett volna Seidl korábbi témái közé. De nem, e vadászok tényleg szerelmesei a műfajnak, és nem gyűlölik, sőt, ismerik és tisztelik az állatokat. És a fegyvereket. Bár nem érzem közelinek őket, de értelmesen érvelnek, indulatok, gyűlölet nélkül. Többre tartanám, ha nem lenne annyira fontos, hogy azonnal fényképeket készítsenek a frissen kilőtt állatokkal… Meg a hülye rituálék: „jó vadászatot”, minden kilövés után ölelkezés, gratuláció, puszilkodás, mint gyerekkorom focimeccsein… Annyira büszkén állnak a kilőtt állatok mellett, mintha saját kézerejükkel, és nem modern fegyverekkel kerekedtek volna felül. De legalább a film szereplői nem csak a fotókért csinálják. A vadászatnak kétségkívül van pozitív hozadéka, ritkítja az állományt, a gyengébb-sérültebb tagok leszedésével mindenki jobban jár. Alighanem a kilőtt állatoknak is kevésbé fájdalmas így, mintha egy oroszlán végez velük, vagy esetleg szomjan halnak. Egyedül az idős házaspár túl ellenszenves és üzletközpontú, mintha csak a trófeák érdekelnék őket; némiképp a kajálás és a bevétel is. A zebra és a zsiráf felboncolása biológiaórán is bemutatható.