„A film címe, Perzsa séta, utalás Montesquieu Perzsa levelek című ismert könyvére, amelyben egy lojális idegen, egy perzsa herceg szemén keresztül látjuk és értelmezzük a korabeli francia valóságot. A film tehát arról szól, hogy miképpen is láthatjuk saját korunkat, érzékelhetjük saját… [tovább]
„A film címe, Perzsa séta, utalás Montesquieu Perzsa levelek című ismert könyvére, amelyben egy lojális idegen, egy perzsa herceg szemén keresztül látjuk és értelmezzük a korabeli francia valóságot. A film tehát arról szól, hogy miképpen is láthatjuk saját korunkat, érzékelhetjük saját jelenünket. Ugyanis nem veszünk észre bizonyos dolgokat, amelyeket egy későbbi, mai korból már könnyedén meglátnánk.
Ez egy úgynevezett kísérleti film, bár én szívesebben használom a kognitív film kifejezést. Szerkezete igen egyszerű: két ember sétál és beszélget. A séta azonban valódi, „valósidejű”, a két ember Budapest belvárosában sétál, 1985-ben. Párbeszédük szövegét egy akkori hetilap (HVG) cikkeiből ollóztam össze, amelyek a gazdasági híreket, az előrejelzéseket, a fejlődés irányvonalait taglalták. A párbeszéd felett egy másik hangsáv is hallható, egy sajátos zene: két énekes (egy férfi és egy nő) kommentálja a látottakat és hallottakat, mint két hang a jövőből, amelyek tulajdonosai egy régi filmet néznek.
Nagy hatással volt rám az, ahogyan régi játékfilmeket nézünk: részben dokumentumfilmként, azaz az aktuális történet mellett szinte érdekesebb az utcákat, boltokat, embereket, öltözködést figyelni.
A film közepén, úgy térbeli, mint időbeli értelemben, egy kiállítóterem áll, amelybe a két férfi bemegy, szótlanul körbesétálnak, majd kijönnek. A kiválasztott galéria abban az időben az egyik legjobb volt Budapesten. Szép helyen volt, nagyon jó kiállításokat rendeztek benne, de teljesen hivatalos volt. Én, a fiatal, ismeretlen, undeground művész még csak nem is álmodhattam róla, hogy ilyen helyen állítsak ki. Ám mivel egy olyan filmet forgattam, amelyet egy hivatalosan elismert filmstúdió támogatott, kérhettem, hogy bocsássák rendelkezésemre a kiállítóteret a film céljaira. Úgyhogy három napra az enyém lett, ingyen, a galéria, és megcsináltam azt a kiállítást, ami a filmben is látható.” (Sugár János) [bezár]
