Lena Grisky orosz hercegnő a párizsi opera balettintézetének tanulója 1905-ben. A barátja, Henri régi nyakláncot ad neki, amit fölvéve napjainkban találja magát. Miközben Lena az új világgal ismerkedik, Henri, illetve néhány idegen keresi.
Megtalálsz Párizsban (2018–2020) 23★
25' · francia, német · dráma, vígjáték, sorozat, családi
3 évad · 78 rész
Képek 1
Szereposztás
Kedvencelte 14
Várólistára tette 88
Kiemelt értékelések
Az első két évadot nagyon szerettem viszont az utolsó miatt eléggé csalódott vagyok. Valahogy annyira valószerűtlen és logikátlan volt az egész. Alapvetően eléggé szomorú, hogy egy minimális karakterfejlődést sem lehetett észre venni a szereplőkön. Annyira idegesítők voltak sokszor, hogy azt szenvedés volt nézni is. Kezdve azzal az úgymond „romantikus” szállal, ami már állítólag ott volt Léna meg Henri között. Komolyan mondom én a két karakter között egy minimális kémiát sem láttam soha a 3 évad alatt, egyáltalán nem volt hihető és annyira megjátszott volt az egész, hogy nem is értem miért erőltették a sorozatkészítők ezt annyira. Egy fikarcnyi szikra sem volt köztük és szerintem az a romantikus szál teljesen halott volt már a legelejétől kezdve és ez a végéig sem változott semmit. Ami azért érdekes, mert Lénának konkrétan szinte minden karakterrel elég jó összhangja volt, csak az állítólagos barátjával nem. A másik meg, hogy a legtöbb karakter évek óta hatalmas titkokat rejteget, akkor mégis hogy lehet, hogy ez idő alatt még egy minimálisan sem tanult meg hazudni vagy póker arcot vágni közülük senki??? Aztán meg ott volt az a rész, hogy ők mind milyen hatalmas barátok. Akkor mégis miért van az, hogy mindig akkor zavarták meg és zökkentették ki egymást, mikor az éppen egy nagyon fontos és meghatározó dolog előtt volt??? Ráadásul az ilyesmivel állandóan keresztbe tettek egymásnak és bajba sodorták egymást. Komolyan mondom miért nem lehet várni fél percet még az a nyomorult befejezi a dolgát és csak utána mutogatni, hogy baj van, miután túl van a fontos dolgokon??? Annyira hülyék és önzők voltak sokszor, hogy az már fájt. Léna karakterét egyáltalán nem bírtam. Állandóan csak hisztizett és nyafogott mindenért, végig mást sem csinált mind ellent mondott saját magának, csak szörnyű ötletei voltak, soha nem gondolkozott mielőtt cselekedett, mindig mindent rögtön akart, mint egy hisztis kölyök, állandóan a lehető legrosszabb döntéseket hozta meg és soha nem tanult a hibáiból. Képtelen volt mérlegelni a helyzeteket és fontossági sorrendeket állítani, végtelenül logikátlan volt az egész karaktere és a viselkedése. Szerintem egyáltalán nem érdemelte meg, hogy végül ő legyen a kiválasztott, mert egyáltalán nem volt felnőve a feladatra. Meg aztán az egész úgymond „végső háború” szörnyen elcsépelt volt és kiszámítható és unalmas. Plusz mégis miért van az, hogy a hivatal mindig, de tényleg mindig akkor bukkant fel mikor ezeknek épp előadása volt vagy pont tömegben voltak civilek között. Bárki lazán megláthatta volna őket és lebukhattak volna, ez annyira nem volt ésszerű. Eléggé ki vagyok akadva így az egészre, hogy hogy tudták ennyire elszúrni az ilyen dolgokat. Az egyedüli normális karakterek az egész sorozatban Frank és Ines voltak. Csak és kizárólag nekik volt eszük, de komolyan mind hülyék voltak rajtuk kívül. Szóval igen, most eléggé kiábrándultam, ami sajnálatos, mert az eleje annó még tényleg nagyon tetszett. Maga a történet szerintem nagyon vagány és lehetett volna ez ilyen a végéig is, de iszonyatosan elcsépelték sajnos.
Imádom ezt a sorozatot, mert néhol vicces néhol komoly, de élvezet nézni. A szereplôk is nagyon rokonszenvesek, én például Lénát, Theát és Maxet kedveltem meg nagyon. Balett és idôutazás…:)