Megsemmisítés – az európai zsidók kiirtása (2014–2015) 70% 2★

Ez a nyolc fejezetből álló dokumentumfilm felidézi a zsidók sorsát Adolf Hitler hatalomra jutásától a háború utáni évekig. A nácik őket tartották felelősnek a gazdasági válságért, azzal vádolták őket, hogy összeesküvést szőttek, hogy így akarják uralni a világot. 1935 szeptemberében a nürnbergi törvények létrejöttével kitaszítják őket a társadalomból, majd sorozatos és egyre durvább erőszak áldozatai lesznek, mielőtt bekövetkezne az Endlösung, azaz a „végső megoldás”. Az áldozatok száma emberi ésszel elképzelhetetlen: körülbelül 6 millióan haltak meg, vagyis az európai zsidók kétharmada. A történet sokunk számára ismerős, a népirtások közül mindig kiemelkedik, hisz a történelem folyamán sosem következett be ennyire szisztematikus és gépiesített mészárlás.

Nyolc 55 perces epizódban archív felvételekkel és fotókkal árnyékolt dokumentumfilm sorozat, Yvan Attal és Lambert Wilson kommentárjában, valamint interjúk, mintegy negyven előadóval, legtöbbször történészekkel. A számtalan archív képkocka fokuszából kikerültek a legnehezebb felvételek, mégis ugyanolyan ijesztő minden történet, amelyet a szerkesztők felvonultatnak, legyen szó a német katonák által felvett jelenetekről, a civilek lemészárlásáról, a táborok csontvázairól, az árkokba önként masírozó foglyokról, vagy a halál pillanata előtti felnőttek és gyermekek tekinteteiről.

A dokumentumfilm a gonoszság okait és fokait, Adolf Hitler felemelkedését, a középosztályok tönkretételével vádolt zsidók megbélyegzését, a sztereotípiákat Untermensché tételét vizsgálja. A sorozat egyértelműsíti hogy a pogrom nem jöhetett volna létre a helyi lakosság támogatása, a szomszédos országok zárt ajtajai nélkül. Sőtmitöbb aktív részvételével valósulhatott meg a holokauszt, gondoljunk csak az Einsatzgruppen tömeges kivégzések véghezvitelét a keleti fronton, a gettókban szervezett éhínség elősegítését vagy a koncentrációs táborokban a kivégzések iparosításában.

A Soát nagyon sok dokumentumfilm feldolgozta ezzel részvétüket kifejezve az ott meghalt számtalan ártatlan előtt, e fenti alkotás erőssége, hogy zsigereinkben érezzük a nyomást és félelmet, mégsem tudjuk mégcsak átérezni azt a fájdalmat, amit átéltek haláluk előtt. A sorozat számszerűsíti az áldozatok számát, cikáznak a száz meg száz, ezer meg ezer, tízezrek és százezrek számai, amely felbontja azokat a felfoghatatlan milliókat.

A film másik érdeme, hogy felidézi, hogy a háború befejezésével és a koncentrációs táborok felszámolásával korántsem jelentette a zsidók szenvedésének végét, menekülttáborokba zárták őket, mert nem találtak befogadó országot, azzal a gyanúval, hogy túlélték a táborok poklát, azok kárán, akik nem tértek vissza…

Helyet kapnak a háborús bűnösök perei is, kezdve a nürnbergi perrel, amely 1946. szeptember 30-án végződött 12 náci vezető halálos ítéletével. A nácivadászok munkája nyomán elitéltek pár, külföldön bujkáló háborús bűnöst. Bemutatják az 1962-ben Izraelben halálra ítélt Adolf Eichmann-t, vagy Franz Stangl perét, aki a sobibóri és a treblinkai megsemmisítő táborok parancsnoka volt. Valamint a lyioni hóhért Klaus Barbie-t, akit 1987-ben Lyonban életfogytiglani büntetésre itéltek.

Csak azok ellen indult eljárás, akik kiadták a parancsot. Akik kivégezték őket (több 100 ezeren), kicsúsztak a nemzetközi igazságszolgáltatás résein.

A félelmetes intro, a gondos vágás, az ismétlések elkerülése, és a jól szervezett szerkesztés biztosítja ennek a példaértékű dokumentumfilmnek a tisztaságát és következetességét.