„Nem számít, mennyit vagyunk együtt, soha nem leszek különleges számodra.”
Gyerekkori legjobb barátok. Egy egész két fele. A menő, okos srác, aki szinte mindenben jó, és az ő átlagos, bolondos barátja akinek problémát okoz bármit jól csinálni. Yamato és Kakeru. Mindig egymás mellett, de… [tovább]
| Maeda Kentaro | Ohara Yamato |
|---|---|
| Kashiwagi Haru | Ashiya Kakeru |
| Tanaka Taketo | Fujino Kosuke |
| Matsumoto Leo | Hosaka Yui |
| Momose Takumi | Amamiya Soichiro |
| Itakura Toshiyuki | Murasen |
Kis középiskolás limonádé az első szerelemről. Semmi nagy világmegváltás, nem kell rajta gondolkozni, de tök aranyos.
Ismertem a mangát, és szerettem olvasni, ezért nagy örömmel vettem, hogy kapott egy dorama adaptációt.
Tetszett a szeretettel és melegséggel teli közeg, amit a manga első kötetének borítója árasztott magából, és a történet is hasonlóan jó volt. Van alapja annak, hogy két különböző személyiség összetalálkozik, majd egymásba szeret, hiszen pont azt szerethetik a másikban, amit magukban hiányolnak, és erénynek tartanak. Így alkotnak ketten egy egészet. Ohara Yamato egy csendes, visszahúzódó srác, aki osztályelső. Szívesen segít a mögötte ülő Ashiya Kakeru-nek, aki inkább a társaság központja. Kissé meggondolatlan, szétszórt, ráadásul tanulmányok terén sem jeleskedik. Két ilyen srác talál egymásra.
Itt-ott túlzottan drámai, ami megakasztja a történetmenetet, de végül áttörik a falat. Kedves, szívet melengető történet, ajánlott mindenkinek, ahogy a mangát is érdemes olvasni.
Olyan kis cukik voltak, imádtam az esetlenségüket, az első szerelem csetlését-botlását. Biztosan újra nézős lesz, megmosolyogtat.
A főcímzene meg egyenes fülbe mászó :)
