Haite Kudasai, Takamine-san (2025–2025) 30% 2★

Nagyon régóta várok egy kicsit humorosabb, „perverzebb” ecchire, mint amilyenek a 90-es és 2000-es években voltak. És sajnos mindig az van, hogy a perverzség marad, a humor meg eltűnik.

Takamine-sannak a legnagyobb baja a teljesen sótlan szereplők. Takamine és Shirota semmilyenek, kémia köztük nulla, a mellékszereplők meg idegesítőek. Értem, hogy mi volt a főszereplő célja, de ez így nagyon snassz és ostoba megoldás.
Az anime a legnagyobb részében nem szól semmiről, csak úgy az utolsó 4 rész tartalmaz valami összefüggő sztorifélét. Rengeteg lehetőség lett volna a sorozatban, de a fehérnemű cserék céltalanok, a poénok hiányoznak, simán lehetett volna építeni Shirota ostobaságára.
Azért a második felére eléggé merésszé válik a sorozat, de nem tudok elképzelni olyan embert, aki ezeken a pillanatokon jóízűen nevet, vagy csettint egyet, hogy „á, a tipikus xyz japán dolog”.
Ez az anime szánalmas, többször éreztem, hogy kikapcsolom a lejátszást. Olyan, mint az összes többi pénzmosós sorozat.

A különböző ecchik, hentaik, yaoik és egyéb kivetülései remek látletetet adnak a japánok testiséghez, szexualitáshoz való viszonyáról. A Haite Kudasai Takamine-san, pedig arról ad látletetet, hogy jobbnak ugyan túlzás mondani, de nem úgy nyíltan undorító, mint a Kore ga Watashi no Goshujin-sama vagy Kanokon.

Takamine Takane gyönyörűszép, nagyon jó tanuló, kiemelkedő a sportban is. Röviden, amibe ő belekezd, azt csak siker koronázhatja. És ha nem úgy sikerül, ahogy eltervezte, elég csak levenni a bugyiját, és mindent újrakezdhet. Ő rendelkezik ugyanis az „Eternal Virgin Road” képességével, aminek értelmében visszacsinálhatja a hibáit, és újra nekimehet.
Ezt veszi észre Shirota Koushi, akinek a sorsa ezáltal megpecsételődik, hiszen ezentúl szolgálnia kell a lányt. Méghozzá oly módon, hogy ha bármit hibázik a lány, leveszi a bugyiját, azt a fiúnak kell visszarakni.

Az anime próbál ebből viccesnek szánt jeleneteket faragni, és a leglehetetlenebb helyeken véghez vinni az akciót, de ezek kivétel nélkül annyira kínosak, hogy szavak nincsenek rá. A lány természetesen semmilyen hibát nem enged meg, még a fiú számára sem. A japánok igazán tudják, hogy kell a BDSM-et hentai-ba, sőt még ecchiben is megjeleníteni, de egyetlen olyan anime sem volt még, ahol ennyire burkoltan ábrázolták volna. Hiszen Takamine-san nem az a fajta domina, aki korbáccsal bír jobb belátásra. Neki elég csak erélyesebben szólni, és Shirota-kun máris alászolgája a lánynak… Szó szerint.

Ha valami miatt nem kap egy csillagot, azért, mert a seiyuu-kat jól választották ki. Kubo Yurika karakán hangjával remekül adta vissza Takamine-san domináns személyiségét, Shirota-kun Kasuya Daisukének köszönhetően még a passzívak között is passzív lenne, ha meleg lenne.

És még egy pozitívum, hogy ennek az animének köszönhetem, hogy Okui Masami új kislemezzel jelentkezett. Bár ő lett az egyik élő példa, hogy az ecchik látleletei annak, hogy a japánok miként gondolkodnak a szexualitásról, hiszen azt nyilatkozta, hogy amikor olvasta a mangát, meglátta Takamine-san ártatlan személyiségét, és mint egy első középiskolás szerelem, írta meg az opening dal szövegét, majd énekelte fel. Még az énekesnő rajongójaként is azt tudom mondani, hogy elmegy az opening (a kislemez második dala az a vérbeli Okui Masami dal, amiért annyira szeretjük őt, mi rajongók), az ending meg egy semmitmondó dal. De azért hallgattatja magát, mert az énekese, Furukawa Makoto egyszerűen lubickol minden ecchi, hentai, yaoi, BL-szerepben. Sőt, szeret rá is játszani a szerepeire, és hallhatóan élvezte ennek a dalnak az éneklését is.

Szóval nincs jelentős javulás a japánok szexualiásához való viszonyában. És azt hiszem, addig nem is lesz, amíg halálra dolgozzák magukat, nincs értéke az egyéniségnek, és a férfiak 10%-a még 40 évesen is szűz. Addig maradnak a maguk traumatizált fantáziájában, amik ilyesféle animéket szabadítanak a nagyvilágra.