Godzilla a Mechagodzilla ellen (Godzilla - Showa 13.) (1974) 56% 15★

Ó, igen, az egyetlen magyarra szinkronizált japán Godzilla-film a jelenlegi 28-ból. Hosszú ideig nem is tudtam, hogy volt egyáltalán ilyen, aztán a neten belefutottam az infókba, tavaly pedig végre volt szerencsém megtekinteni a magyar szinkronos változatot is. Erről majd lentebb írok.
Először is magáról a filmről. 1974 volt az év, ahol a Toho átmenetileg nyugdíjazta Godzillát, ám még két filmet kihozták, mégiscsak a húszéves évforduló volt. Az előző filmekben jól megszokott idegenek jönnek leigázni a Földet témát vitték itt is tovább, bár a film elején csavartak egyet, hisz egy darabig úgy tűnik, hogy Godzilla visszaállt a sötét oldalra. (Mondjuk vájt fülűeknek árulkodó a hangja.) A nagy leleplezés után persze tisztázódnak a dolgok, és míg az emberi karakterek szépen belülről bomlasztják a Majmok bolygója szökevény idegenek bázisát, addig a felszínen a szörnyek közt megy a bunyó.
Megvalósítás tekintetében az effektek hozzák a szokásos szintet. Mechagodzilla jól néz ki (már 70-es évek standardjával, azért Kiryu lazán lekőrözi), akárcsak a másik új kaiju, King Caesar, bár őszintén szólva, ő túl sok vizet nem zavar végül is. Ami meglepő volt még a legelső megtekintéskor, hogy a film a szokásoshoz képest elég véres, már a szörnybunyók terén.
Végül pár szó a magyar szinkronról. Elég vegyes az összkép. Hangilag teljesen rendben van, nem Sanyi bácsi a közértből szólaltatja meg a szereplőket (pl. Kautzky Armand vagy Beregi Péter hangját is hallhatjuk), viszont a fordítás botrányos. Míg a címben helyesen Mechagodzilla szerepel, addig a filmben végig Megagodzilláznak, ráadásul többes számban, holott nyomorult bádogkasztniból csak egy van. A másik kedvencem pedig amikor egy flashback jelenetet akkor történő eseményként kezelnek. Szóval vannak itt problémák, de azért egy élménynek megtette.