A kilencvenes évek legelején döbbenetes képek járták be a világsajtót a romániai árvaházak helyzetéről. A sokkoló tudósítások után nyugatról gyermektelen párok tízezrei indultak útnak, hogy örökbe fogadjanak romániai gyermeket. Hivatalos statisztika csak az 1994–1999 közötti periódusról van: a… [tovább]
A kilencvenes évek legelején döbbenetes képek járták be a világsajtót a romániai árvaházak helyzetéről. A sokkoló tudósítások után nyugatról gyermektelen párok tízezrei indultak útnak, hogy örökbe fogadjanak romániai gyermeket. Hivatalos statisztika csak az 1994–1999 közötti periódusról van: a román hatóságok ekkor 10.585 gyerek ügyében hoztak pozitív döntést nemzetközi örökbefogadásra. A gyermekkereskedelem 2001-ben szűnt meg, amikor Románia leállította a nemzetközi örökbefogadást. Ezek a fiatalok azóta felnőttek, és kétségbeesve keresni kezték vér szerinti szüleiket. A 2015 januárjában létrehozott The never forgotten Romanian children elnevezésű Facebook-odalon egymást érik a felhívások, sokszor egy megsárgult fotóval kísérve. Bemutatjuk László Zsolt esetét. A Skóciában élő fiatalember Székelyudvarhelyen született 1993. május 13.-án. Küküllőkeményfalván élő szüleitől öt hónap után a csíkszentmártoni árvaházba került, onnan fogadták örökbe skót nevelőszülők. A fiatalember megtalálta vér szerinti családját – kameránk a skóciai Evantomból elkísérte őt a székelyföldi településre, megörökítve az első találkozást. Interjút készítettünk a The never forgotten Romanian Children közösség alapítójával, Ileana Cunniffe Baiescuval is. A film megrázó példákon keresztül mutatja meg, hogy kísért az elhallgatott közelmúlt Romániában. Pszichológus szakértő segítségével magyarázzuk meg, miért fontos az egykori örökbefogadottaknak, hogy megtalálják gyökereiket, és lehet-e megnyugvás egy ilyen találkozás után.
[Forrás: Magyar Média Mecenatúra] [bezár]
