Édes Otthon – Látogatás az Ódry Árpád Színészotthonban (2000) 100% 1★

Lukács Margit: De most szép, süt a napocska, rám süt a nap. És itt vagytok mellettem, és mind meg is tudtok fogni.
Barátnő: Meg, igen. És vigyázunk is rád, tudod?
Lukács Margit: Hát akkor gyere közelebb. Megnézem, hogy onnan tudnak-e jönni lovak, disznók, tehenek, tevék, tevék.. Mondj állatokat.
Barátnő: Hát sok van. Elefánt van, például. Macska, cica, minden van.
Lukács Margit (könnyezik): Látod, látod, ki kellett volna festenem az arcomat, a szememet. Hogy mondják, hogy milyen szép volt az a Lukács Margit, tudod!

Lukács Margit: Pali, az életünk kedvenc jelenete, mert úgy tudott játszani… Hogy is fejezzem ki magamat. Szóval úgy, hogy szeretlek. Az én szívem így megcsavarodott sokszor. Hogy szabad ezt nekem csinálni? Nem szabad, otthon kikaptam volna nagyon. De nem mutattam meg! És hogy ha én ővele lehetek, akkor miért ne legyek? (?)… a Jávor Pali. Hát akkor mit akarok én?

Lukács Margit: Köszönöm szépen, gyerekek, megyek haza. Bár félek, mert sötét van. Félek, mert sötét van.
Hajós Magda: Itt laksz a közelben, Margit…
Lukács Margit: Akkor is félek. Szerbusztok és viszontlátásra.