Soichi Tokyo-ba költözik, hogy valóra váltsa álmát: pop énekes szeretne lenni, valahogy azonban egy brutális death metal banda sikeres kifestett énekese lesz, de két személyisége sűrűn összeütközésbe kerül.
Detroit Metal City (2008–2008) 7★
japán
Szereposztás
Kedvencelte 2
Várólistára tette 14
Kiemelt értékelések
Nihilchan
Negishi-kun egy kedves, aranyos, egyszerű vidéki fiú, aki arról álmodik, hogy betör a popzenei iparba és híres énekes lesz. Sorra gyártja szerelemről szóló dalait, de tudja, hogy csak a fővárosban van esélye. Tanulmányai befejeztével elhagyja a szülői házat és Tokióba költözik, hogy építgesse karrierjét. Azonban semmi nem úgy történik, ahogy azt rózsaszín álmaiban megvalósulni gondolta, Negishi ugyanis egy death-metal banda, a Detroit Metal City frontembere lesz, ráadásul olyan pletykák terjengnek a fehérre meszelt arcú énekesről, hogy ő egy démon nagyúr, aki gyerekként megölte és megerőszakolta a szüleit.
Ennél elmebetegebb humorral dolgozó animéhez még nem volt szerencsém. A nevetés garantált ebben a tizenkétszer tizenöt percben, mindenki készüljön fel a rekeszizmainak megdolgoztatására.
A poénok nagy részét Negishi kettős személyisége adja, hiszen az életben abszolút tutyi-mutyi, majdnem hogy életképtelen, nyálas és ömlengős férfi a színpadon brutális vadállattá változik, és bár privátban megpróbál önmaga lenni, egyre gyakrabban alakul át, hol direkt, hol véletlenül démoni alteregójává.
Ami a grafikát illeti, az nem túl szép vagy letisztult, de ebben az esetben ez kicsit sem jelentett problémát, hiszen az animáció majdnem mellékes, meg különben is, egy death-metal banda ne bishounenekből álljon.
Ízelítőt kapunk a Detroit Metal City dalaiból, amelyek azon kívül, hogy vulgárisak, dalszövegileg a nemi erőszak, gyilkosság és ezen két összetevő változataiból áll. Többségük nem tetszett, de az opening szerintem király, és a nézhetőség érdekében igazság szerint nem is azok a nagyon durva darabok. Ami Negishi-kun szólóit illeti, azok borzalmasan szánalmasak és együgyűek.
A főszereplő, mint arról már volt szó, egy végtelenül kedves kis figura, aki a szeretettel akarja megváltani a világot. Titokban szerelmes régi egyetemi csoporttársába, az újságíróként tevékenykedő Yuri-chanba, de nem meri kimutatni a lánynak az érzéseit. Teljes mértékben töketlen figura, aki a sorozat elején még szerethető, de minden kis idétlen húzásával idegesítőbbé válik. Ő maga is rájön arra, hogy ebben a formában nem tudja érvényesíteni az akaratát, ezért sokszor bújik Krauser-sama bőrébe, és így próbál erkölcsi prédikációt tartani a fanatikusoknak. Igen ám, de Negishi maga a megtestesült szerencsétlenség, ezen húzásai rendre újabb legendákat szülnek nagy és véres tetteiről, ugyanis amit ő megtervez, mint a rajongók jobb belátásra térítése, az általában botrányba fullad.
Az anime megmutatja és kiparodizálja a death-metal zenészek mindennapjait, láthatjuk, hogy ők is normális emberek (kivéve aki nem). Kedvenc példám erre a középkorú, mazochista Nashimoto-san, aki bolti eladóként dolgozik, a színpadon viszont ő a Kapitalizmus Disznója.
Sokáig lehetne ragozni Negishi szerencsétlenkedéseit vagy azt, mennyivel és miért áll neki jobban Krauser szerepe, de mivel rövid, epizodikus történetről van szó, ezt nem igazán lehet megtenni spoiler nélkül.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki jót akar nevetni, érti a tréfát és nem kap agygörcsöt a vulgáris szövegektől. Aki viszont valami mély értelemmel bíró, irodalmi alkotást akar, az messzire kerülje el az animét, amiből egyébként Matsuyama Kenichi főszereplésével film is készült.
