De weg naar Bresson (1984) 70% 2★

Elég jó kis doksi, érdemes megnézni, ha valakit érdekel Bresson. A Cannes-i díjátadón, amikor a színpadon Tarkovszkij és Bresson Orson Wellestől veszi át a díjat, magamban azért felkiáltottam, hogy mekkora buli! A részletekben bevágott sajtótájékoztató pedig teljes hosszában megtalálható a youtube-on, Bresson fellépése egészen fergeteges, mindenkit leoszt a p icsába még a nem neki szegezett kérdésekre is, a szerencsétlen tolmács képtelen a munkáját végezni, mert Bresson tökéletesen leszarja, isteni szórakozás.

Annagramma azzal kezdi az értékelését, hogy „ha valakit érdekel Bresson”, annak érdemes lehet ezt megnéznie. És voltaképpen ezzel egyet tudok érteni (Annának pedig hálásak lehetünk, hogy felvitte ezt a filmet és áttételesen a 20. század egyik legjelentősebb művészét promotálta, akit rangjához mérten nagyon kevesen ismernek), csak azzal nem, hogy ez igazán jó dokumentumfilm lenne.
Nem akarok igazságtalan lenni, végig az járt a fejemben, hogy azok számára, akik esetleg látták néhány filmjét a nagy francia rendezőnek, és ennél többet nem tudnak róla, számukra mit adhat ez a doksi. Én láttam Bresson összes filmjét, a javát nem is egyszer, olvastam a könyvét, olvastam róla szóló könyveket, olvastam Paul Schrader a filmben is hivatkozott könyvét, láttam a ’60-as években készült egészen kitűnő potréfilmet Bressonról. Nekem ez a film újat egyáltalán nem adott, semmit nem tett hozzá az eddig is tudottakhoz. Mondom, nem szeretnék igazságtalan lenni, nyilván nem csak az avatottakhoz akartak szólni, de annyi kritika még így is belefér, hogy iskolás elemzéseknél, korábbi szövegek egyszerű felmondásánál azért többet lehet várni.
A film 1984-ben került bemutatásra, az archív anyagok kezelése így nyilván teljesen más volt, mint manapság, a filmrészletekhez való hozzáférés is sokkal nehezebb volt, így a korabeli nézőknek ez is többet jelenthetett. Így is érthetetlen, hogy a filmben miért kell mániákusan elsorolni Bresson filmográfiáját dátumok szerint többször is.
Arról az alkotók nyilván nem tehettek, hogy Bresson nem akart kötélnek állni, egy vele való mélyinterjúnak óriási értéke lehetett volna. Remek volt az a szál, amikor próbálják telefonon elérni, míg végül sikerül és azon kezdenek el alkudozni, hogy 2-3 kérdést szeretnének neki feltenni, majd belenyugodnak abba, hogy csak egyet lehet. És az a pár perces részlet Bressonnal úgy is csodás, hogy igazából semmi újat nem mond.
Itt filmrajongókról van szó, a helyükben sokkal jobban rámentem volna egy személyesebb hangvételre, ami inkább szólhatott volna róluk, hogy nekik mit jelent ez az egész, mélyebb elemzésekkel, beszélgetésekkel.
Szóval, ha valakit érdekel Bresson, akad ennél sokkal tartalmasabb forrás, de akár ezzel is érdemes próbát tenni.