Szigorúan csak szellemi nagykorúaknak ajánlott teleshop-rémálom. Műfaját tekintve vallási marketing-groteszk, formailag ál-dokumentumfilm, mely egyaránt képes kiváltani a közönség harsányan felcsattanó kacaját, bornírt megbotránkozását, de akár értő együttgondolkodását is. A tv-shop műfaji… [tovább]
Szigorúan csak szellemi nagykorúaknak ajánlott teleshop-rémálom. Műfaját tekintve vallási marketing-groteszk, formailag ál-dokumentumfilm, mely egyaránt képes kiváltani a közönség harsányan felcsattanó kacaját, bornírt megbotránkozását, de akár értő együttgondolkodását is. A tv-shop műfaji sajátosságait szem előtt tartva forgatott film nem csak a direkt marketing hétköznapi hazugság-gyakorlatára irányítja rá a figyelmet, de a nonkomformista karrier- és business-egyházak televíziós nyomulását is leleplezi. A fogyasztási lázba hajszolt ember és a termékké aljasított isten találkozik itt egy groteszk megváltástan keretében. A keresztény egyházak Mennyországgal kapcsolatos ígéreteit a modern marketing gyakorlata egy-egy termékre alkalmazva árusítja ki a reklámszpotokban újra meg újra. Az alkotók itt az „ilyen volt – ilyen lett” hirdetési módszerét vezetik vissza annak gyökereihez, amikor még mindazt a megváltást, amit ma ezerféle termék ígér, az ember egyedül Krisztustól várta. A Christus Maximus című film tehát egyidejűleg kritikus a média, a marketing, az egyházak és a társadalom iránt. [bezár]
