Brandy Mellville – a fast fashion bugyraiban (2024) 2★
Szereposztás
Alyssa Hardy | önmaga |
---|---|
Liz Ricketts | önmaga |
Ella Snyder | önmaga |
Kate Taylor | önmaga |
Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
A textilipar több szempontból is rendkívül problémásan működik.
Az egyik legszennyezőbb iparág: rengeteg vizet használnak fel a gyártás (különösen pamut) során; a textil színezése pedig szennyezi a vizet. Jelentős szén-dioxid-kibocsátással jár, manapság szinte mindenhez kevernek szintetikus szálakat, vagy teljes egészében szintetikusak az anyagok, amelyek kőolajalapúak. Rengeteg hulladék keletkezik, amivel igazán nincs kezdve semmi. A globális nyugatról elszállítják a fejlődő országokba a kidobott ruhákat, ahol még tovább kereskednek vele. De egyszerűen nincs annyi ember, mint amennyi ruha érkezik hozzájuk, így végül ott is szemét válik belőlük. A szintetikus anyagok nem bomlanak le egyhamar, így marad az elégetés, vagy a víz bemossa a tengerbe -> mikroműanyag -> jó étvágyat.
Az egyik legkizsákmányolóbb iparág: gyerekmunka, munkavállalói jogok megsértése, alacsony bérek, finoman szólva is megkérdőjelezhető munkahelyi biztonság jellemzi, amelyek különösen a fejlődő országokban zajlanak. Azonban még itt Európában is siralmas a helyzet. Erről a témáról a Telexen jelent meg egy átfogó cikksorozat.
https://telex.hu/komplex/2023/09/27/varroda
https://telex.hu/komplex/2023/09/29/varroda-varrono-div…
https://telex.hu/komplex/2023/10/05/ruhaipar-divatipar-…
https://telex.hu/komplex/2023/10/15/varroda-textilipar-…
De ott van még a greenwashing problémája és az átláthatóság hiánya, azaz mezei vásárlóként fogalmunk sincs, hogy amit épp vettünk pontosan melyik országból és azon belül melyik gyárból érkezik, ott milyenek a körülmények, milyen szempontok mentén termelnek, honnan szerezték be az alapanyagokat, azok milyen eljárással készültek, milyen vegyi anyagokat alkalmaztak a gyártás során, a munkavállalók milyen körülmények között és mennyiért dolgoznak, hány kézen ment át a ruha mire ideért…
Megannyi aggályos kérdés, ezért a témában készült dokumentumfilmeket nagyon fontosnak tartom. A Brandy Mellville is valami ilyesmire vállalkozik: leleplezni egy fast fashion márkát és azon keresztül bemutatni az egész iparág problematikusságát. Sajnos inkább csak vállalkozik, azonban a teljesítés során elbukik. A textilipar kihívásaival felületesen, itt-ott belekapva foglalkozik csupán, nagyjából olyan részletességgel, ahogy fentebb írtam róla, ami szerintem 2024-ben édeskevés.
A film egyik csúcspontjaként megemlítenek egy cikket*, ami a Brandy Mellville belső működésének leleplezéséről szól és nagy port kavart a megjelenése. A film idejének jelentős részében ugyanezeket a problémákat taglalják, mint amiket a cikk is állít. A további beemelt néhány szempont is ugyanúgy tudható volt korábban már máshol megjelent forrásokból. Tehát valódi oknyomozói munkát nem végeztek, csupán összefésülték azt, amit már egyébként is lehetett tudni egy kis utánaolvasással vagy néhány youtube videó megnézésével.
A súlypont elhelyezésével is adódtak gondjaim, például a filmben messze sokkal többet rugóztak azon, hogy a felsővezetők egy belsős messenger csoportban milyen mémeket osztottak meg egymással, mint azzal az esettel, amikor a ceo konkrétan leitatta, bedrogozta és megerőszakolta az egyik alkalmazottját, aki félelemből sem feljelentést tenni, sem felmondani nem mert.
Egy ügyet azért kiemelek, amiről korábban nem tudtam és valóban a film világított rá. A Brandy Mellville ruhák címkéin a „Made in Italy” szöveg szerepel, ami a fogyasztókban egyet jelent a minőséggel. Legalábbis a „Made in China” rossz szájízéhez képest mindenképpen. Mint kiderült a Brandy Mellville valóban Olaszországban, egy Prato nevű városban gyártat. Prato egy hatalmas textilközpont, gyakorlatilag egész Európát onnan látják el áruval. Jelentős azonban a kínai lakossága is, akik valamelyest elszeparáltan, a saját módszereiket követve, de szintén részt vesznek a textiliparban. A Brandy Mellville pedig egy ilyen olasz székhelyű, de kínai cégnél gyártat. A címkéi ugyan nem hazudnak, de mégsem azt jelentik, amire a vásárlók asszociálnak. A tanulság: manapság nem minőséget veszünk, hanem a minőség érzetét.
Népszerű idézetek
– Do you think he was anti-Semitic?
– I don't know. I don't. I mean, when I saw him wearing a Hitler outfit, I wasn't surprised.