Arnulf Rainer (1960) 41% 9★

Utazok a vonaton, korán reggel, meglehetősen fáradtan. Ülök menetiránnyal ellentétesen, a felkelő nap telibe kapja az arcom. Becsukom a szemem, próbálok pihenni, de a szemhéjamon átvilágító napfény élesen csapkodja az agykérgemet, ami meg-megtörik a fák miatt, ahogy halad a vonat. A csapkodás véletlenszerűségén gondolkodom… és eszembe jut ez a rövidfilm.

Alaptétel, hogy nincs tökéletes műalkotás. Pedig van, az Arnulf Reiner.