1959 augusztusában, egy csendes reggelen, Románia Nemzeti Bankjának kocsiját kirabolták a bukaresti központi bank előtt. A felfegyverzett, maszkkal álcázott férfiak (és egy nő) óriási összegű pénzzel menekültek el egy elrabolt taxiban. 1,6 millió lej volt a lopott összeg, mely 5 ezer közepes… [tovább]
1959 augusztusában, egy csendes reggelen, Románia Nemzeti Bankjának kocsiját kirabolták a bukaresti központi bank előtt. A felfegyverzett, maszkkal álcázott férfiak (és egy nő) óriási összegű pénzzel menekültek el egy elrabolt taxiban. 1,6 millió lej volt a lopott összeg, mely 5 ezer közepes román fizetésnek felelt meg annak idején. Nem egészen egy év múlva egy a bankrablásról készített egyórás film ámította el Romániaszerte a nézőket. Ez hihetetlen volt, hogy ilyesmi megtörténhessen ebben az országban. 15 évvel azután, hogy a kommunisták hatalomra jutottak, Románia a Föld egyik legbiztonságosabb országa volt: nem volt ellenzék, nem volt bűnözés, csak terror. A filmnek volt még egy különlegessége: azok játszottak benne, akik igazából kirabolták a bankot. Amikor elfogták őket, egy hónappal a rablás után, a „gengszterek” beleegyeztek, hogy saját szerepüket eljátsszák e rendőrségi rekonstrukcióban. A nézők, de még a hírhedt Securitate is meglepődött, amikor kiderült a rablók kiléte: volt magasrangú párttagok, akik előzőleg ugyanabban a titkosrendőrségben dolgoztak, sőt még a belügyi államtitkár vője is. Mind a hatan zsidók voltak, a II. világháború alatt a kommunista ellenállásban aktívan részt vettek. Aztán egy hatásos felelősségre vonás következett a filmben, a rablást, mint a kommunista rendszer ellen irányuló politikai fenyegetést állítva be. A „vörös gengsztereket” a filmben a döbbent nézők szeme előtt halálra ítélték és kivégezték. Ahogy filmezték a történetet, a színészeket lelőtték. A „rekonstrukciós” film többet rejt el, mint amit megmutat. 40 év elteltével még sok kérdés vár válaszra. E propagandafilm sötét, eltorzult tükrében elénk tárul egy hazugságba és manipulációba zuhant világ képe. [bezár]
