A feladatosztó (2015–) 92% 5★

Tudtam a műsor létezésről valamint, hogy hatalmas követő bázisa van külföldön de sokáig kerültem. Aztán a karantén idején kezdtem el bele nézegetni, és egyből rákantattam. Hosszan ecsetelhetném, hogy miért nagyszerű ez a műsor de a fő indok ugyanaz marad: konzisztensen vicces.

Ez a műsor nem arról szól, hogy a szereplőket lealacsonyítsák vagy megalázó helyzetbe hozzák, hanem egyszerűen a szórakoztatásról. Tényleg hagyják őket kibontakozni, legyen szó már befutott vagy még a pályája elején járó emberről. Az eredményen látszik is, hogy mindenki jól érezte magát.

Persze pontozzák a teljesítményeket és valaki megnyeri végül az adott évadot, de nem ezen van a hangsúly. Sokkal inkább az adott feladatok, a különböző karakterek, az aranyköpések és az emlékezetes pillanatok maradnak meg.

2. évad
Ezt a sorozatot valahogy a Facebooknak köszönhetően találtam, ha rákerestek, sok jelenetet megosztanak, egy ilyet kaptam az algoritmusnak köszönhetően.
Ez egy vetélkedő, amiben van egy trónuson ülő mindenki által tisztelt nagyúr és annak a kevésbé tisztelt segítsége, aki tulajdonképpen az érdemi munkát végzi. Az évadonként változó öt versenyző számomra kevésbé ismert, általában a szórakoztatóiparból jövő ember vetélkedik az első részben általuk a közösbe bedobott, kétes értékű dolgokért. (Egyébként ebben az évadban pont volt egy számomra ismert író, Richard Osman is, aki azóta megírta A csütörtöki nyomozóklub című könyvsorozatát – és más könyveket – ami éppen most debütál a Netflixen film formában.)
Minden résznek kb. egységes forgatókönyve van. Az első feladatra a versenyzőknek egy tárgyat kell felajánlaniuk a megadott feltételeknek megfelelően, ezeket fogja megnyerni az epizód nyertese. Ezután különböző feladatokat kell(ett) teljesíteni, amit mi már videóbejátszásokon keresztül, megvágva látunk, ami furcsának tűnhet, de valószínűleg szórakoztatóbb, mintha élő lenne. A feladatok teljesítéséért hol objektíven, hol szubjektíven pontokat kapnak. És egy pár példa, milyenek is ezek a feladatok: 30 perc alatt a lehető legváratlanabb árnyképet (sziluettet) létrehozni; egy ananásznak minél több darabját kell feltűnésmentesen elrejteni a testükön (mérlegeléssel döntöttek és amit kiszúrtak, azt le kellett venni); plüsscicát megmenteni nagyon magas fáról, de vannak ennél kreatívabb feladatok is. A rész pedig egy „élő” versennyel zárul, amit a helyszínen egy színpadon hajtanak végre.
Talán ez önmagában nem tűnik olyan szórakoztatónak, de szerencsére a versenyzők és a műsorvezetők is humorukban bővelkedő személyiségek, nem vagyok annyira otthon az angol szórakoztatóiparban, de feltételezem, hogy sokuk humorista. Én nagyon díjazom azt az angol humort, amiben ez a vetélkedő bővelkedik. Az első évad után azt hittem, nem fogom tudni annyira megkedvelni a következő, új versenyzőket, de a végén ezt az öt részt jobban is szerettem, mint az előző hatot.

Az elején tetszett, vicces, de aztán annyira egyhangú lett hogy már nem akartam tovább nézni. 7. évad elején hagytuk abba.