A civilizáció, ahogyan Kenneth Clark látja (1969–1969) 100% 2★

01. Egy hajszálon múlt
A görög-római világban az ember tudott magáról valamit – testéről-lelkéről –, ami a létért való mindennapos küzdelem fölé emelte. Szükségét érezte, hogy addig fejlessze ezeket a gondolatokat és érzéseket, amíg meg nem közelítik a tökéletességet – az értelem,… [tovább]

01. Egy hajszálon múlt
A görög-római világban az ember tudott magáról valamit – testéről-lelkéről –, ami a létért való mindennapos küzdelem fölé emelte. Szükségét érezte, hogy addig fejlessze ezeket a gondolatokat és érzéseket, amíg meg nem közelítik a tökéletességet – az értelem, az igazságosság és a fizikai szépség egyensúlyát –, vagyis az eszményt. Ez az eszmény görög földön született az időszámítás előtti ötödik században. Elpusztíthatatlannak tűnt a görög-római civilizáció, mégsem bírt dacolni a barbárok pusztító rohamával. Sok időnek kellett eltelnie, amíg újjáéledhetett az emberi szellem. A kalandozók és az országdúlók ugyanis az állandó változás légkörében éltek. Nem érezték szükségét, hogy túltekintsenek a jövő tavaszon, a következő utazáson, egy új csatán. A X. századig nem volt világi ember – a királyok és császárok között is alig –, aki írni olvasni tudott volna. Maga Nagy Károly is olvasni tudott ugyan, de írni ő sem volt képes megtanulni. Végigtekintve az előítéletekkel teli pusztításokon, az ember csak csodálni tudja, hogy valami is fennmaradt a kereszténység előtti antikvitás irodalmából. Ha igaz, hogy az antik Görögország és Róma örökösei vagyunk, ha igaz, hogy az eszményt az antik világtól örökölte Nyugat-Európa, be kell látnunk, bizony hajszál híján odaveszett az örökségünk.

02. A nagy olvadás
Az ember történelme folyamán néha ugrásszerűen lépett előre. Bizonyos korokban olyan váratlanul és olyan erővel mentek végbe a változások, hogy arra – pusztán az evolúció normális menetére hivatkozva – aligha lehet kielégítő magyarázatot találni. Ilyen ugrásszerű változás következett be az időszámítás szerinti 1100 táján is. Az élet minden területén – a filozófiában épp úgy, mint a technikában – hatalmas energiák lendültek mozgásba. A változás az egész világra kihatott, de a legdrámaibb módon Nyugat-Európát formálta át. Minden és mindenki nagyobb volt az életnagyságúnál. A pápák, a császárok, a szentek és tudósok, a heroikus drámák, az önfeláldozó aktusok, a régi római templomok helyében épült hatalmas székesegyházak, a fényt befogadó színes üvegablakok, az építészet és a gondolat világában megjelenő nagy konstrukciók… Ez a század, a XII. alapozta meg mindazt, amit az érett gótika a későbbi évszázadokban létrehozott. Az európai civilizáció hihetetlen lendületet kapott annak a száz évnek a történéseiből, amely a Cluny apátsági templom felszentelésétől a Chartres-i székesegyház újjáépítéséig telt el.

03. Költészet és valóság
Elhagytuk a XII. századot. Mögöttünk van az a káprázatos száz év, amely hatalmas lendületet adott az európai civilizációnak. Elérkeztünk a XIII-XIV. századba, az érett gótika korába. A keresztes hadjáratok, a várkastélyok, a nagy katedrálisok, a lovagi eszmény korába. Az építészet szélsőséges különcségeinek, a színes üvegablakoknak, a varázslatnak és a transzcendenciának a korába. Abba a korba, amely Assisi Szent Ferencet és Dantét adta az emberiségnek. És ahol a tiszta gótika mellett egy új világ van kialakulóban: a kereskedelem, a bankok, a nyakas polgárok világa.

04. Minden dolgok mértéke az ember (1980)
Az idő a XV. század, a helyszín Firenze. Új stílus van kialakulóban: világos, könnyed, harmonikus, gazdaságos, az emberi szükségletek ésszerű léptékéhez igazodó. Cosimo de Medici, Donatello, Piero della Francesca, Giorgione – új szobrok, új festmények, új épületek. Hit az értelemben, a tisztaságban, a harmonikus arányokban, az árnyalt jellemben, az emberi méltóságban. Az emberben mint „minden dolgok mértékében”. Közeledik a reneszánsz.

05. A hős mint művész
Változott a helyszín: Rómából Firenzébe kerültünk. 1500 táján a reneszánsz itt már más képet mutat. A rómaiak nem tűrhették, hogy az antikvitás megnyomorítsa őket. Túl akarták szárnyalni, meg akarták teremteni a maguk hőseit. Három művész óriást is adott ez a kor a világnak. Michelangelo magába szívta és újjáteremtette az antik művészetet, sőt, kifejezőerejével intenzívebbé és elevenebbé tudta tenni. Ő a nagy romantikusok előfutára. Raffaello mindenestül korának embere volt: a legnagyobb harmóniateremtő géniusz. A harmadik egy rejtélyes személyiség, akinek elméjét egyetlen szenvedély vezérelte: a kíváncsiság. Semmit nem fogadott el magától értetődőként, és minden kérdés közül legjobban az ember izgatta. Ő volt Leonardo da Vinci.

06. Tiltakozás és kommunikáció
Elmúlóban az arany pillanat. De amíg tartott, az ember olyan magaslatra emelkedett, amit aligha ért el azelőtt vagy azóta. Az értelem humanista erényei egyesültek ekkor a hősies akarat adományával. Húsz évig sem tartott ez a káprázatos korszak, és katasztrófába torkolló esztendők követték. De a XVI. századi Európa zűrzavarából új képességekkel bukkant elő az ember. A XV. század arról szólt, hogyan röpteti az emberi szellemet a vizuális kép. Az új idők új erőt szabadítanak fel: az írott szó erejét. A nyomtatás feltalálásával hatalmasat lép előre a gondolkodás. 1498-ban egy szegény holland tudós érkezik Oxfordba. Ez az ember lesz később az északi civilizáció szószólója. A neve: Rotterdami Erasmus.

07. Pompa és alázat
A színhely a pápai Róma. Ötven évvel azután, hogy leigázták és porig alázták, hogy Észak-Európa népei eretnekké váltak, hogy a török már Bécset fenyegette, Róma és a római egyház visszaszerezte birtokait, és ismét nagy szellemi erővé küzdötte fel magát. Nem tett engedményt a protestantizmusnak. Válaszként Erasmus és a reformerek tanaira, tombolt az ereklyekultusz és a szentek tisztelete. Az egyház nem félt az emberi testtől, az elragadtatás és a szenvedés ábrázolásától. Tiziano, Bernini, Caravaggio barokkos, drámai képeikkel, dogma és érzékiség egyesítésével messze megelőzték korukat.

08. A tapasztalás fénye
Hollandiában vagyunk, a polgári kapitalizmus első központjában. Abban az országban, amely láthatóvá tette a szemléletváltást, amely az isteni tekintély helyére a tapasztalást, a kísérletet és a megfigyelést állította. A mozgékony tőke, a szabadverseny, a rugalmas gazdaság három lényeges tényezőt biztosított: a szabadidőt, a szabad mozgást és a függetlenséget. Mindez lehetővé tette a hollandusok számára, hogy felépítsék szép városaikat, támogassák festőművészeiket, kinyomtassák a filozófusok munkáit. A kora XVII. századi holland szellem figyelemreméltóan toleráns volt. Frans Hals, Rembrandt és Vermeer az aprólékos vizsgálódást és a szép látvány örömét egyesítették műveikben.

09. A boldogság kergetése
Sorozatunknak ez a fejezete elsősorban a zenéről szól. Az 1700-as századfordulóra ismét a németajkú országok kerültek előtérbe. Bachtól Mozartig a zene fejezte ki a kor érzéseit és eszméit, mint ahogy a festészet tette mindezt a XVI. század elején. A melodikus áradás, a dekoratív lelemény, a brilliáns ötletek, a báj nem csupán a zenében van jelen, ott van a tizennyolcadik századi osztrák és német építészetben is. A század közepéig virágzik a barokk, majd átveszi helyét a rokokó. Barokk és rokokó: a XVI. század végén Itáliában keletkezett, s a katolikus egyház érzelmi törekvéseit fejezte ki az egyik, párizsi eredetű és kihívóan világias a másik. Pompás és pátosszal teli az egyik, kecsesen kifinomult és játékos a másik. A kor, mely mindkettőnek helyt adott, a tizennyolcadik század.

10. Az értelem mosolya
Minden ragyogó művészi és természettudományos vívmánya mellett a XVII. század értelmetlen üldözések és páratlanul kegyetlen háborúk kora volt. Az 1700-as évek elejére kezdte úgy érezni Európa, hogy bizony nem ártana egy kis nyugalom. A XVIII. század Voltaire és Montesquieu, a szellem és az értelem kora volt. A fanyar „francia mosoly” kora. A felvilágosult filozófusok és természettudósok kora. Diderot és az enciklopédisták, a nagy vidéki kastélyok, a szalonok, a társasági élet, a polémiák kora. S noha a józan ész és a türelem elve Franciaországban jutott diadalra, harcát Anglia kezdeményezte, ahol pezsgett a szellemi élet Swift, Pope, Steele és Addison jóvoltából. Az ideál: az univerzális ember.

11. Természetimádat
Az emberek nem boldogulnak hit nélkül. S mivel a XVIII. század elejére alábbhagyott a kereszténység ereje, megalkották a természet istenségébe vetett hitet. Először Angliában omlott össze a keresztény hit. A Hit Korának romjain új világ született, melynek prófétái az érzelem és az emlékezet révén bevezették az embert a Természetbe. A mélabús angol költők elégiái és a festői angol kertek vadregénye, de legfőképpen a svájci Alpok vidéke szíven ütött egy francia lángészt: Jean-Jacques Rousseau-t. „Ráébredtem – írja –, hogy létezésünk nem egyéb, mint az egymásra következő percek érzékelése.” S hogy mitől szolgálhatott oly hosszú ideig vallásként a természetrajongás? Az, hogy az ember el tudja veszíteni magát egy nagyobb egészben, s ezáltal teljesebben éli meg létét.

12. Csalfa remények
Ismét közel egy századvég, s az ember ismét új utakat keres. Ezúttal a végtelennel akar szembenézni. Oda kell hagynunk tehát a XVIII. századi klasszicizmus takaros, szabályos enteriőrjeit. „Az ember szabadnak született, mégis láncokban van mindenütt” – írja Rousseau. A racionális érvek immár gyöngék ahhoz, hogy megbirkózzanak az elmúlt százötven év megoldatlan problémáival. Forradalmi érzület tör fel mindenütt. Művészetet és politikát egyaránt áthatja a változás utáni sóvárgás, a vad indulat, a szabadító hév, a szellemi éhség. Byron, Géricault, Delacroix és Caspar David Friedrich…Tombol a romantika.

Győz az ipari forradalom. Korai éveiben még serkentője a romantikus mozgalomnak. Ám a XIX. század új istene már a Pénz és a Haszon. A tudomány sikerei hatalmas tempóban fejlesztik az ipart. Az eredményekért folytatott hadjáratban a mérnök a tábornok, a vasútépítő földmunkások a katonák. Akarat, merészség, könyörtelenség, váratlan vereségek és előre nem látott diadalok, új utak és új formák. Küszöbön a XX. század.

13. Hősies materializmus
Győz az ipari forradalom. Korai éveiben még serkentője a romantikus mozgalomnak. Ám a XIX. század új istene már a Pénz és a Haszon. A tudomány sikerei hatalmas tempóban fejlesztik az ipart. Az eredményekért folytatott hadjáratban a mérnök a tábornok, a vasútépítő földmunkások a katonák. Akarat, merészség, könyörtelenség, váratlan vereségek és előre nem látott diadalok, új utak és új formák. Küszöbön a XX. század. [bezár]