Telly igyekszik túlélni azt, amit nem lehet: egy repülőgép-szerencsétlenég során elveszítette 8 éves kisfiát. A pszichológus, aki a legtöbbet segített neki, feladja a küzdelmet: bevallja a nőnek, hogy emlékeiből és fájdalmából semmi sem igaz: sosem volt gyereke és így az nem is halhatott meg – mindez csupán az ő agyában létezett. Ezzel a tudattal még nehezebb együtt élni, mint a gyásszal. Ám a legnehezebb még hátra van.
Telly találkozik egy férfival, akivel kísértetiesen hasonló eset történt. Meggyászolta a gyerekét, majd nem sokkal később rá kellett jönnie, nem is volt soha apa. Telly gyanakodni kezd. Szeretné végre tudni, mi az igazság. Szeretné tisztán látni, hogy ő maga őrült-e, hogy volt-e valaha gyereke, hogy ki hazudik neki és ki mond igazat. Hogy ő maga mikor hazudott magának, és melyik emléke igaz. Mindenre képes volna, hogy kijusson ebből a labirintusból.
csokidani értékelése
csokidani 
Felejtés (2004) 66%
Jobb mint az átlag. Ami ügyes volt benne, az a folyamatos lebegtetés, hogy akkor mi is van, ki hogy merre, ki képzelődik, ki nem, ki-kivel van. Illetve a bele csempészet sci-fi vonal tette érdekessé, de én ebből sokkal többet szerettem volna látni, többet megtudni róla.
A színészi produktumok sztem csapnivalóak, igen Moore asszonyság is. A rendezés jellegtelen, ha nem látnám a dátumot, azt mondanám kilencvenes évek eleje.
De amúgy nem rossz film, egy megnézést megért tényleg.
Felejtés (2004) 66%
