Lyra (Dakota Blue Richards), az árva kislány az oxfordi Jordan College neveltje, egyben egy párhuzamos világ lakója, amelyben a mindent átfogó Magisztérium sötét képviselői, az átkosok gyerekeket rabolnak. Az a hír járja, hogy az Északi-sarkon fekvő kísérleti állomásra viszik őket. Amikor Lyra legjobb barátja, Roger (Ben Walker) is eltűnik, a kislány megfogadja, hogy akár a világ végére is elmegy, hogy megmentse őt.
Valentine_Wiggin értékelése
A sorozatra várakozás közepette újranéztem, és ez persze azt jelenti, hogy az értékelésem is áldozatul esik az újraírási hullámomnak.
Őszintén én nem emlékeztem, hogy ez a film ennyire jó. Persze, vannak hibái, de bennem valahogy egy pontatlanabb, igénytelenebb, gyerekesebb adaptáció emléke élt… nem tudom miért. Talán azért, mert ezt a szegény történetet mindig gyerekeknek próbálják eladni. Most viszont elfogott az érzés, hogy lesz mérce, amit meg kell ugrani.
Egyrészt, a látvány gyönyörű. A film 2007-es, de a CGI szédületes benne. A daimonok, a por, minden nagyon szép (és kell egy olyan iránytű). A zene szintén, a zárószámra (Lyra) most figyeltem fel először.
Másrészt, a szereposztás. Jó, én még mindig ujjongok, hogy Asriel McAvoy lesz, mert amennyi szerepben eddig láttam a színészt, lényegében tökéletes castingnak tartom – és be kell vallanom, Daniel Craigért sosem voltam odáig, és teljesen mindegy, mennyire izgalmas a karaktere, ha nem bírom a színész stílusát. Viszont Nicole Kidman elképesztő Mrs. Coulter, fantasztikusan hozza a karakter ezer arcát, és az sem utolsó szempont, hogy spoiler A Lyrát játszó színésznő egyszerre aranyos, kicsit manipulatív, teljesen illik hozzá a karakter. Charlie Rowe-ot én Pán Péterként ismertem meg, de kellemes meglepetésként ért, hogy „jé, ő Billy Costa”! Eva Green annyira jó Serafina, hogy hirtelen eszembe is jutott, még nem tudjuk, ki fogja játszani kedvenc boszimat a sorozatban. Scoresby-t meg fogalmam sincs, hogy tudja majd hitelesen hozni egy fiatal színész, mert egyszerűen annyira kell, hogy idősebb legyen a stílusához, a daimonjával való vitákhoz… egy szóval, a szereposztás parádés.
És általában viszonylag pontos adaptáció is, kreatív megoldásokkal. Elsőre elfogott, hogy hiányolom belőle az egyház és valláskritikát, de aztán rájöttem, hogy az igazából a Titokzatos Késtől kezdett nagy hangsúlyt kapni, addig még viszonylag kevés súllyal esett latba. Ugyanígy a Porról is elég kevés derült ki eleinte. Nagyon tetszettek az apróbb jelzések a daimonokkal (Coulter belső vívódása – megpofozza a saját lelkét, vagy Lyrával együtt nevet, de a daimon szinte megfojtja a simogatásával Pant), és az a jelenet spoiler. Az egyetlen, amit kicsit gyengének érzek, az az aletiométer olvasásának megjelenítése. A hangulata megvan, de a regényben határozottan emlékszem, hogy élveztem olvasni, hogy Lyra hogyan gondolkodik, hogy mennyire analógiásan működik az agya, és mennyire a részének érezte az aletiométer megértésének képességét. Itt igazából nem mutatják, hogy hogyan érti meg a kérdéseket és a válaszokat, csak a legelején látunk egy rövid következtetést tőle, amúgy meg képek jelennek meg, miközben áramlik a Por. Ezt lehetett volna sokkal szebben is.
Mindenesetre, továbbra is nagyon kíváncsi leszek a sorozatra, és remélem, elkapja ezt a hangulatot az új gárda is, ezúttal pedig sikerül képernyőre vinni a teljes történetet. Meg mondjuk tegyenek rá egy odaillő korhatárt. Az sem árthat.