Minden embernek van valami titkolnivalója. Titta Di Girolamónak azonban több, soha el nem mondott titka is van. Ez nyilvánvaló. Máskülönben miért kellene egy ötvenéves déli születésű olasz férfinak Svájc egyik névtelen városkájában, egy névtelen szálloda szobájában bujkálnia? Nyolc munka nélkül töltött év. Legalább is látszólag. A hallgatás és a cigaretta évei. A hotel bárjában és halljában elegáns, de minden nagyvilágiasságot nélkülöző öltözékekben eltöltött évek. Kegyetlen rutin, és egyben örök várakozás, hogy történjék valami romantikus. De mi? Titta közönnyel szemléli, ahogy zajlik az élet, nincsenek érzelmi megnyilvánulásai. Legalábbis látszólag. Nincs senkije, elveszett ember, aki titokban évek óta mereng valamin. De min? És miért? Mi lehet Titta di Girolamo bevallhatatlan titka?
Lali értékelése
Lali
Meglehetősen sorrentino-s, de ez inkább valamiféle vázlat, előtanulmány a későbbi nagy filmjeihez. Lassú, vontatott, unalmas, szenvedős, rágódós és számomra értelmetlen az egész.
Nem mondhatom, hogy adott volna bármit is.
Van ebben is egy szép fiatal lány, aki miatt tovább nézi az ember a filmet, de ez kevés, és inkább csak idegesít utólag is.
A filmszakma nagyra értékelte, sok nagy díjat és jelölést kapott, nyilván látták benne a jövő nagy rendezőjét, de ez a film még egyáltalán nem éri el a Nagy szépség vagy az Ifjúság valódi szépségét és erejét.
