Lee Tang egy átlagos egyetemista, aki éjszaka részmunkaidős állást vállal egy kisboltban. Egy alkalommal vitába keveredik egy vásárlóval, és véletlenül megöli őt. A bűntudattól és a gyilkosságtól való félelemtől szenvedő Lee Tang azonban megtudja, hogy az általa megölt személy sorozatgyilkos volt, és lassan rájön, hogy természetfeletti képességgel rendelkezik. Hamarosan sötét hős lesz, aki megbünteti azokat az embereket, akik a múltban etikátlan gonoszságokat követtek el.
Azonban egy hidegvérű, karizmatikus és kitartó nyomozó üldözni kezdi Lee Tangot.
Kiskakukk értékelése
Kiskakukk
Jó az alapötlet, de nem igazán kezdtek vele semmit, és valahol elveszett a fókusz…
Azt hittem, a gyilkolászós, bosszúállós irányba fog inkább elmenni, helyette inkább csak bujkálást és szerencsétlenkedést kaptam.
AMI JÓ:
– A képi világ (a hallucinálgatások nagyon tetszettek), a zenei aláfestés.
– A nagyon elcseszett, morbid humor.
– Hogy itt se sokat problémáztak azon, hogy „jajj, nem szabad embert ölni”. A sorozat mottója lehetne ez: „valakinek ki kell dobnia a szemetet”.
– A kutya.
AMI NEM JÓ:
– El kellett volna dönteni, mi (és ki) legyen a fő vonala a sorozatnak. A bosszú? Az emberi hulladékok eltakarítása? A gyerekkori traumák? A rendőrség bénázása? A megtébolyodás? Merthogy ezek mind benne voltak, de így, egyszerre, láthatóan nem tudott velük mit kezdeni a sorozat, így olyan érzésem volt, hogy sok mindenről akart szólni, de végül nem igazán szólt semmiről.
– A főszereplőről elég nehezen tudtam elhinni, hogy nekiáll módszeresen gyilkolászni, mikor szinte végig* olyan kisugárzása volt, mint aki a szelektív szemetet se tudja egyedül kivinni, és a jó helyre dobni… (*kivétel, amikor pókerarccal a halas pultban dolgozott a szupermarketben, na akkor elhittem neki)
– Az az istenverte csámcsogás, amit a nyomozó művelt, az agyamra ment!
Gyilkos paradoxon (2024–2024) 68%
