Paul Matthews, egy kedvetlen családapa és professzor, aki az evolúciós biológia iránt érdeklődik. Egy nap rájön, hogy elkezdett megjelenni mások álmaiban. Akárcsak az életben, jelenléte ezekben az álmokban is jelentéktelen – egyszerűen ott van, és közömbösen bámulja idegenek fantáziáit és rémálmait. Ennek ellenére egyik napról a másikra híressé válik, és hamarosan elárasztja a figyelem, amire régóta vágyott. Ám amikor Paul találkozik egy álmodóval, akinek látomásai lényegesen eltérnek a megszokottól, azon kapja magát, hogy elkezd küszködni a hírnévvel és hamarosan kiderül, hogy álom-énjei megmagyarázhatatlan módon elkezdtek erőszakossá válni az emberek álmaiban.
Irasalgor értékelése
Irasalgor
Viszont egy fecske nem csinál nyarat, így hiába Nicolas Cage Golden Globe-jelölést érő alkotása, hogyha a narratíva inkonzisztens, s a vége felé meglehetősen szétrepedezik, mint magának a címszereplőnek is az élete. Lehet ez is éppenséggel tudatos döntés volt, hogy a fókuszált első etapot felváltja egy széteső harmadik, ezzel is reflektálva a főszereplő életére, amely úgy válik egyszemélyes performansszá, hogy közben a világ csak addig vesz róla tudomást, ameddig érdekes. Művészfilmnek kicsit felszínes, sima popcorn-mozinak pedig kicsit szerzői, így lényegében nem igazán tudom nyugodt szívvel ajánlani senkinek, kivétel talán Nicolas Cage rajongóknak, mert nekik minden aranyat ér amiben ő van.
Értékelés: 6.5/10
