A főhős, Péter Simon negyven feletti író, akinek éppen most jelenik meg az első kötete, s noha kicsit későinek tűnik a debütálás – ő mégis úgy érzi, most végre abszolút a csúcson van, minden ragyogó körülötte, isteni ebben a világban az élet. Minden megvan: siker, feleség, szerető, önbizalom a tetőfokon. És akkor ez az egész rózsaszín mámor egy félresikerült kirándulás alkalmával egy nap leforgása alatt megkérdőjeleződik. Először a kocsija döglik be, aztán az egész élete. A kellemesen indult nyaralás pillanatok alatt rémálommá válik. Simon alól kicsúszik a talaj, és kártyavárként omlik össze körülötte a világ, melyet addig tökéletesen működőképesnek érzett. A helyenként abszurd, helyenként horrorisztikus események lavinaszerűen követik egymást, és sodorják a főhőst egy ismeretlen, furcsa, öntörvényű világba, ahol úgy tűnik, azokat a fickókat, akik hazugságokra építgetik az életüket, kegyetlenül megbüntetik.
paavel értékelése
Egérút (2001) 80%
nahát, a nemzeti filmizé oldalán véletlen fedeztem fel (pocsék vhs minőségben) ezt a remek komédiát, a magyar mindennapok burleszkjét, remek dumákkal és karakterekkel, a(z egy darabig) kedves suttyóval (akit hívhatnának Svédnek, mert bicska vagy nyelesfésű helyett egy svédkulcsot hord a farzsebében) és a panaszkodásba fulladó (felváltva okoskodó és vinnyogó) széplelkűvel – ahogy azt csak Scherer és Máté Gábor tudja előadni. Pl. ahogy a bányató partján sörözgetve utóbbi elmeséli, hogy érezte magát Kölcsey odahaza a semmi közepén… és akit még kővel is megdobáltak, mert mindeközben Horatiust fordított! – na erre ivott is egy olyan jóízűt Scherer, hogy helyette mi rohannánk belerúgni az épp elakadó wurlicerbe.
Azért persze nem egy nettó másfél óra röhögés, néha le-lecsüccsen, mint a khm, túlontúl vérmes Piroska néni Máté ölébe.
