Catherine éveken át gondját viselte ragyogó szellemű, de labilis apjának, a zseniális matematikusnak. A halála után egyedül marad fájdalmával, apja jegyzeteivel és a kérdéssel: mit kezdjen önmagával. Felbukkan a nővére, Claire, aki szeretné kezébe venni húga életének irányítását. És feltűnik Hal, az egykori tanítvány, aki szeretné áttanulmányozni az öreg jegyzeteit. Miközben Catherine egyre jobban megismeri Halt, és megtudja Claire terveit, a lehető legnyugtalanítóbb problémával kell megküzdenie: vajon mennyit örökölt apja őrültségéből vagy éppen zsenialitásából?
OneSoul értékelése
OneSoul
Fura, hogy mennyire rossz értékelést kapott ez a film!!!
Ez egy lassú folyású, nehézkes, elgondolkodtató film. Mindenképpen javasolt, hogy képzeljük bele magunkat a lány helyébe, mert kivülállóként hasonló véleményen lesznek a filmet megtekintők, mint amik már hozzászólásként olvashatók!
Úgy vélem, hogy egy ifjú felnőttnek az életében alapból is van épp elég probléma: beilleszkedés a közösségbe, helyüket keresni a világban, megtalálni önmagukat…, ez a lány pedig még pluszként „megkapta” az Őrült/Zseni édesapját egy „csomagban”, minden külső támogatás nélkül. S mondhatni, hab a tortán, hogy az összezártság, a mindennapos félelmek elhatalmasodnak rajta is, s azt kutatja, hogy vajon ő örökölte-e az édesapja betegségét!
Ha valaki volt már olyan helyzetben, hogy egy szerettéről gondoskodnia „kellett”, akkor – talán – jobban átérezheti, a nem mindig normálisként viselkedő lány megnyilvánulásait! Az összezártság, a tehetetlenség érzése, a szerettednek a folyamatos romlását látva, az, hogy a lelki teher egyedül rá nehezedik, nincs kivel megosztania a problémákat…, 5 éven át!!!…lehet, hogy mi is az „őrültek” állapotába kerülnénk!
Nem mondom, hogy ez egy kapkodós film lenne, de ahhoz, hogy a lelki állapotát megértsük a lánynak, kell ez a vontatottság!
Nem hiszem, hogy egyhamar megfogom nézni, mert annyira kibont mindent a film már az első alkalommal, hogy lehet, újat már nem tudna mutatni a következő megnézéskor!
Elfogadom – főleg mostanában, amikor a villámgyors, akciódús filmek világát éljük –, hogy vannak, akiknek nem ad annyi ingert a film, amiért érdekesnek tartanák!
Egy viszont fontos – ahogy már az elején is írtam –, hogy ne kivülállóként nézzük meg a filmet, hanem mintha velünk történne…, a más szemszögből látás, talán többeknek is érdekessé, elgondolkodtatóvá teheti a filmet, talán felmerülne a kérdés: „mit tennénk, ha…”!
