Valentine_Wiggin  értékelése

Végtelenül dühít ez a film. Ez nem az a fajta rossz film, ami gagyi és azért rossz, vagy rosszul valósították meg, és azért rossz, ebben a filmben egyszerűen annyi kártékony és toxikus dolgot festenek le viccesnek, lazának, akár követendőnek, és annyi amúgy teljesen normális és érthető problémát pedig beállítanak hülyeségnek.
Röviden a történet annyiról szól, hogy Maddie, a harminckét éves lány bajba kerül, mikor az otthonában felemelik az ingatlanadót, és már nem tudja fizetni. Az adósságai miatt a kocsiját is elveszik, amivel még egy kereseti forrástól elesik, tekintve, hogy sofőrködik – amikor jön a mentő ötlet, gazdag turista szülők tizenkilenc éves fiuknak barátnőt keresnek, aki bevezeti a „felnőtt életbe” mielőtt egyetemre menne. A fiú, Percy, végletesen introvertált, betegesen szorong, csak az interneten mer ismerkedni, amikor Maddie megjelenik, hogy elcsábítsa, és reménye szerint egy új kocsit kapjon még mielőtt kifutna az időből…
A filmmel abszolút nem az a baj, hogy egy harminc feletti, tapasztalt nő és egy tizenkilenc éves, esetlen fiú párkapcsolatát mutatja be. Azt lehetne aranyosan is, ha mindkét fél nyitott, mindkét félnek kellemes, és mondjuk elsősorban arról szólna a film, hogy Percy önszántából, Maddie hatására tör ki a szülei kontrollja alól, és találja meg önmagát. Ez lehetne egy működő vígjáték, ha nagyon akarják, és minden áron erre kell kihegyezni, még a szexualitás is beleférne. A probléma ott kezdődik, hogy súlyos problémákkal akar foglalkozni, miközben viccel, és ebből nagyon hamar az lesz, hogy szórakoztatónak ábrázol olyan dolgokat, amiken amúgy nem kéne nevetni, és személy szerint kicsit gáznak is tartom, hogy 2023-ban még viccesnek tartjuk őket.
A teljesség igénye nélkül: a szexuális zaklatás hirtelen teljesen elfogadható, sőt, humoros lesz, ha egy fiatal srácot egy Jennifer Lawrence kaliberű, vonzó nő zaklat. Tuti nem lesz ebből trauma, hát egyetlen fiút se zavarna, ha egy ilyen nő mozdulna rá erőszakosan, nem igaz? A srác, akit beültettek egy gyanús kinézetű furgonba, elvittek egy ismeretlen házhoz, „hülye és életképtelen” aki „nem tud lelazulni”, mert rendőrséget akar hívni, barátnak jelezni, és mert használja a nála lévő paprikaspray-t. A „kötődés jele”, hogy Maddie elkezd aktívan féltékenykedni, és megtorpedózza Percy buliját a kortársaival és leendő iskolatársaival, miközben a srác korábban kijelentette, hogy nagyon komoly bully-ing áldozata volt – egy ilyen buli a lehetősége, hogy egy új közösségben újrakezdje, és az a szerencse, hogy sikerült összeszednie a bátorságát, hogy elmenjen. spoiler
Percy amúgy teljesen komoly problémái, a túlféltő szülők, a bullying, a szorongás (ami nála tényleg kóros szintet ér el, kiütésesedik, fizikai tünetei lesznek, olyannyira stresszes), az a tény, hogy csak online környezetekben érzi biztonságosnak a barátkozást, generációs problémákként vannak lefestve, az állandóan telefont bújó fiatalságot próbálják parodizálni, ráadásul Percy online barátságai egyáltalán nincsenek jelen a filmben. Fel sem merül, hogy ha valakivel sokat beszélgetsz, közösen játszotok, egy állandó kapcsolatban vagytok, azzal bizony van egy szintű kapcsolatotok, akkor is, ha nagy a távolság – nem, az online barátság nem lehet valami komolyabb és igazibb kiindulópontja, ezen ne is gondolkodjunk. Maddie kötődési problémája, hogy az apja ott hagyta az anyját mielőtt megszületett, és később sem volt kíváncsi rá, ellenben mindenre mentség. Nem csak okként kezeljük, ami indokolja valamennyire a viselkedését, de semmilyen szinten nem menti fel, hanem sajnálnunk kéne és együttéreznünk vele főhősként akkor is, amikor egyébként undorító amit csinál, és sok szinten az. Teljesen elcsúsztunk annak ábrázolásával, hogy itt most melyik karakter mennyire sérült.
Van benne néhány jó poén és néhány emlékezetesebb pillanat, illetve azt meg kell adnom, a Percy-t játszó srác is nagyon próbálkozik, a karaktere is kedvelhető, Maddie-vel ellentétben. De én személy szerint nagyjából a film háromnegyedében csak fogtam a fejem. Nagyon, nagyon nem jó, hogy ez a humor.