Az első évadnál talán kicsit engedékenyebb voltam a szokottnál. Tetszett, hogy jobban pörög, kevesebb a heti szörny.
A folytatás viszont már az első részével felhúzott, szürreális helyzetével. Szerencsére a sorozat a harmadik-negyedik rész felé összekapja magát valamennyire.
Amivel még nem voltam kibékülve, az a szereplők ostobasága. Többször azon kaptam magam, hogy röhögök egy-egy harcon, mert annyira bénán oldották meg a helyzetet, olyan hülyén reagálnak egy-egy szituációra, hogy már nekem volt kínos.
Néhol olyan érzésem volt, mintha a készítők paródiának szánták volna ezt a remake-et. Olyan bizarr jeleneteket láttam, ami teljesen elvette a szituáció hangulatát, és egy vállrándítással elintézte a történet szempontjából fontosabb jeleneteket.
Ismét voltak benne fillerek, néhol nem igazán értettem a részek motivációit, mondanivalóját.
Alapból nem volt rossz, de azért na!
A Tokyo Towerben történt események után a lányok kissé lazíthatnak, Ichigo pedig végre együtt lehet szeretett Aoyamájával. Ám a vidám hétköznapok hamar elmúlnak, a lányoknak pedig újra harcolniuk kell a Chimera Animák ellen.
Amikor pedig a dolgok nagyon veszélyessé fordulnak, egy titokzatos új alak bukkan fel Ichigo védelmében, aki magát a Kék Lovagnak nevezi. A dolgok pedig ettől kezdve felgyorsulnak.
