Kaizaki Arata egy 27 éves irodista, aki az első munkahelyén olyan traumát élt át, hogy annak hatására három hónap után kénytelen volt felmondani, és azóta nem találja a helyét sem a munka világában, sem az életben.
Egyik éjjel a sors összehozza hősünket Yoake Ryouval, a rejtélyes ReLife Kutatóintézet képviselőjével, aki egy új kísérleti stádiumban lévő terápiás programot ajánl a kilátástalan helyzetben lévő férfinak. Ennek keretében Aratának egy olyan gyógyszert kell bevennie, ami külsőleg visszafiatalítja őt 17 évesnek, majd egy teljes évig újra középiskolába kell járnia. Itt ismerkedik meg a zárkózott Hishiro Chizuru nevű diáklánnyal, valamint idővel több barátot is szerez az osztályában, akik segítségével Arata talán megtalálja a módját, hogy visszatérjen az életbe és boldog lehessen.
Nihilchan értékelése
Kezdjük a technikai „szörnyűségekkel”. Az anime ahhoz képest, hogy 2016-os és romantikus-iskolai történet, nagyon nem szép. Nem csúnya, de ennél jóval szebb karakterábrázolást vártam volna el, sokkal kevesebb eltorzult arcú chibi helyett, ez ugyanis pont a sztori drámaiságából vett el egy csomót. A köztes zenék szörnyűek, az opening nem különösebben jó, de rendben van. Azt viszont utálom, ha minden rész végén más az ending, így pont a lényeg vész el. Tehát technikailag egyáltalán nem mondanám, hogy remekel a történet.
Viszont ez kicsit sem érdekelt, ugyanis a sztori nagyon ígéretesnek tűnt, rengeteg potenciállal. Bevallom, a tizenhárom rész után kicsit úgy érzem, hogy pofára estem, ugyanis nem arra számítottam, mint amit kaptam. Az anime a középiskolás diákok mindennapi ügyes-bajos dolgaira, szerelmére, rivalizálására, barátkozásra és egyéb érzelmekre összpontosít, határozottan jól. Viszont annyira belemegy a témába, hogy nekem pont a lényeg, a relife veszett el. Mindamellett azt gondoltam, hogy az egésznek lesz tanulsága, ehhez képest jelenleg a relife program csupa öröm és jókedv, mindennemű tanulság nélkül. Gyakorlatilag majdnem az az üzenete, hogy nem baj, ha elrontod, újra tudod kezdeni. De lássuk be, nem leszünk többször középiskolások, úgyhogy tudom, hogy nem kell mindennek tanmesének lennie, de kicsit lehetett volna valamiféle következmény, vagy nem tudom.
Szóval a legnagyobb és legkomolyabb problémám az, hogy egy-két szinte felesleges momentumot leszámítva teljesen lényegtelen a történet szempontjából, hogy Arata egy visszafiatalodott felnőtt. Amit még nehezményezek, hogy rendkívül kiszámítható; gyakorlatilag 1-2 epizód után minden jelentősebb fejlemény, hogy ki kicsoda egyértelművé válik.
Rengeteg szereplőt mozgat, nagyon jól. Mindenki kedvelhető és szerethető, mindenki kap elegendő időt a képernyőn. Sőt, sokat is. Alapvetően a cselekmény lényege nem igazán mozdul előre, csak az érzelmek vándorolnak, ami nem baj, csak mint említettem, nem erre számítottam. A végére a relife program már zavaróan mellékesnek tűnt. Egyáltalán nem baj, hogy a szereplők felbukkanak és melléktörténeteket kapnak, csak ennek a kifejtéséhez tizenhárom epizód kevés. Itt most a mellékszereplők fürdőzhettek a képernyő dicsőségében, Arata meg nem annyira.
Ha megpróbálok nem koncentrálni az eredeti elképzelésemre, és egyszerűen csak egy iskolai romantikus történetnek szemlélem, akkor remek és szórakoztató, kellő drámával és humorral. Egyszerűen csak nem azt kaptam,a mit szerettem volna, ezért csalódott vagyok. Mindenesetre megéri megnézni, mert elég érdekes anime.
ReLIFE (2016–2016) 80%
