Franciaország, a Napkirály, XIV. Lajos udvara. A zeneszerző Jean-Baptiste Lully a Te Deumot vezényli a király tiszteletére, amikor szerencsétlen mozdulattal megsérti a lábát. A seb elüszkösödik, ám Lully nem hagyja levágni a lábát. A halálos ágyán a zeneszerző visszaemlékszik arra, hogyan lett az ismeretlen olasz zenészből Franciaország egyik legelismertebb zeneszerzője. 1653-ban, Lully balettet írt a serdülő Lajos számára. Amikor 8 évvel később Lajos trónra lépett, Lullyt személyes zeneszerzőjévé tette.
Carmilla értékelése
Carmilla
Vannak a filmben bőven barokkos túlzások, de akit érdekel ez a korszak, az már csak a látvány (és a zene!) miatt is élvezettel fogja nézni. Lajos és az anyja viszonya érdekes szál, kár, hogy Fülöpöt (Lajos öccsét) viszont teljesen kihagyták a történetből, pedig ő tényleg románcba keveredett Lullyvel. Egyébként a Lullyt alakító színész elég jól hozta a figurát, van egy szuggesztív tekintete, ami még fotókon is érvényesül, és a Napkirály is szó szerint tündökölt – eleven volt e két erős karakter hadakozása (egymással és az érvényesülésért).
