A rockopera főhősei az első magyar király, István, aki az országot a keresztény Európába integrálta, és a törzsi-nemzetségi kötelékekhez ragaszkodó, az ősi tradíciókat őrző-védelmező Koppány. Az országba Gizellával érkezett lovagokat és papokat Asztrik apát vezeti István és a kereszténység pártján, Laborc és Torda táltos pedig Koppány mellett sorakozik fel a békétlen magyar főurakkal együtt. Géza halála után Koppány ősi szokás szerint feleségül kéreti Saroltot és át akarja venni Géza örökét. Véres összeütközésre kerül sor, amelyben István seregei győznek. Bár Réka, Koppány kereszténnyé lett leánya méltón el akarja temettetni apját, Sarolt ragaszkodik az elrettentő példastatuáláshoz, így Koppányt felnégyelik. István magányosan vívódik a rá váró feladatok súlya alatt, de vállalja sorsát. Az 1000. év decemberének 25. napján királlyá koronázzák.
Valentine_Wiggin értékelése
Nagyon szeretem. Igazság szerint sokszor érzem úgy, hogy aki nagyon ikonikusnak és nagyon magyarnak érzi, annak kicsit mást jelent, mint nekem: mert bár tényleg ikonikus, és tényleg magyar, de én ezt a rockoperát sokszor már-már szatírába hajlóan társadalomkritikusnak is találom. Lehet ebben kicsit benne van Alföldi rendezésének hatása is, de csak a szövegeket figyelve sem tudom máshogy gondolni.
Ebben a darabban nincs gonosz. István nem hős. Itt egy döntés van: vagy a változást választjuk, és ezzel van lehetőség arra, hogy az ország fennmaradjon és fejlődjön, vagy görcsösen kapaszkodunk abba, ami korábban volt, és ezzel vállaljuk, hogy eltűnünk a süllyesztőben. István egyetlen okból protagonista Koppánnyal szemben, hogy bölcsebb, és előre lát. Valójában az ellenséges vezér ugyanannyira, ha nem méginkább becsületes, és egyáltalán nem rossz vezető, mint ahogy azt a főszereplő maga is felismeri – karizma tekintetében pedig vitathatatlanul köröket ver Istvánra (ez mondjuk Vikidálnak is köszönhető).
Istvánt is mindig inkább „hamleti” mint „artúri” karakternek éreztem: olyasvalakinek, akinek fel kell vállalnia a szerepét, uralkodnia kell, de az az egy döntés, amit hoz, és amiért küzd, az élete minden pontjára hatással van. Kegyetlennek és erőskezűnek kell lennie, mikor nem akar (Koppány legyőzése után), a politikai házasság egyértelműen felülír egy vonzalmat (Gizella és Réka karakterei), és bár ott a remény, de végső soron sosem tudhatja, hogy jól döntött-e.
Az egész valahogy nagyon emberi, nagyon történelmi, és nagyon reális, miközben a zenéje, és a szövegei is zseniálisak. Abszolút kötelező darab.
