Izgalmas, bonyolult és tisztelgés a sci-fi egyik óriása előtt; Doctor Who-epizód, pont ahogy szeretem.
Az önmegsemmisítős húzáson meglepődtem, nem vallott egy túszejtés a Doktorra, de aztán kiderült, hogy kacsa volt, és helyreállt a rend. xD
Rettentően örültem, hogy végre sokkal többet lehetett látni a TARDIS-ból, és nem csak a vezérlőpultot. És tényleg van úszómedence is! – aminek az említését Pondékhoz hasonlóan én is kétkedve fogadtam először. :D A felosztás rendkívül érdekes és izgalmas, kíváncsi vagyok, hogy mi minden rejtőzhet még a kék fülke belsejében, – bár a könyvtárat szerintem úgyse lehet überelni – és hogy ezek közül miket fognak majd megmutatni a későbbiekben. A Doktorok már sokat beszéltek róla az évadok során, hogy a TARDIS egy élőlény, de a nézőben ez most csak realizálódhatott úgy igazából, – abszolút érthető, miért vigyáz rá annyira, és hogy miért telik időbe, mire az útitársainak szabad kezet ad hozzá, veszélyes jószág a kicsike – hiába voltak már kisebb-nagyobb önálló megnyilvánulásai a hajónak eddig is.
Érdekes, hogy ezek az „önálló” megnyilvánulásai azóta szaporodtak meg igazán, hogy Clara a fedélzetre került. Ennyire direkt módon és ilyen mennyiségben még egy útitárssal se kommunikált a TARDIS, és Clara megtudta a Doktor igazi nevét, illetve az Időháborúról szóló könyv által más kulcsfontosságú információkhoz is hozzájuthatott; közelebb került a Doktor magánéletéhez, titkaihoz, mint bármelyik eddigi útitárs. Ami nyilván nem véletlen. Ráadásul Clara körül nem ez az egyetlen rejtélyes, nyugtalanító dolog; mindig ott van a partvonalon a történet a dalekokkal és az élő hóval, hiába zárul a Doktor összes nyomozási kísérlete azzal az eredménnyel, hogy Clara csak egy ember. Nem lehet az.
