Epizód
| Évad | Rész | Cím | Írta | Rendezte | |
|---|---|---|---|---|---|
| 7 | 4. rész | The Power of Three 2012. szeptember 22. | Chris Chibnall | Douglas Mackinnon |
Epizódnézések
Kedvencelésre méltó epizód, juhé! *-* Basszus, annyira hiányzott, hogy ennyire lelkesedhessek valamiért, a napokban gigantikus Doctor Who maratonnak nézek elébe…
Már a kockák megjelenésekor levett a sztori a lábamról, annyira rejtélyes, annyira szürreális, bizarr módon humoros, mégis teljesen észszerű módon zajlott le az invázió. Azt kitaláltam elég hamar, hogy a kockák azért „vitetik be magukat” a házakba, hogy adatokat gyűjthessenek az emberekről, ezért az első harmadban főleg azon derülhettem, ahogy a Doktor szenved az átlagos, emberi hétköznapok rabigájában a ki-kitörő izgágaságrohamai közepette. Pazar volt. xD Az ingerszegény környezetnek köszönhetően mondhatni még pörgősebb és színpadiasabb lett, mint alapjáraton; imádom ezt az inkarnációját IS. Aztán következett az a rész, amikor lehullott a lepel arról, mi is a kockák terve, és megint sikerült sokkal több fantáziát, sokkal több földtől való elrugaszkodottságot belevinniük a készítőknek egy epizódba a féregjáratok és a defibrillátorok által, mint amennyit egy-egy sorozatnak a teljes pályafutása alatt sikerül.
A keserédes vetülete is nagyon szép volt. Bár mindig visszatér Pondékhoz a Doktor, mégis egyre súlyosabban telepszik rá a közös pillanataikra a tudat mind egymás között, mind a néző részéről, hogy ez… szép és jó, de nem tarthat örökké. Vagy azért, mert Pondéknak igényt fognak tartani idővel az emberi életre, amit alárendeltek a kalandozásnak, vagy azért, mert megsérül valaki… vagy azért, mert Pondék nem élhetnek örökké… És akkor a Doktor megint egyedül lesz. T.T