Be kéne fejeznem rendesen ezt a sorozatot, mert továbbra is zseniális – ebben a részben is annyi poén, annyi kiutalás volt, és annyira szépen és szívmelengetően sikerült tálalni.
A Star Trek eleve szereti a multiverzum plotokat, de itt megkaptuk a multiverzumot, ahol minden őrültség megtörténik. T'Pol egy univerzumban összeházasodott Trippel (és immár az emberi érzelmek szakértője a férje miatt), máshol Troi kapott transzporterklónt Riker helyett. Harry Kimet ugyan csak egyetlen univerzumban a rengetegből, de előléptették. A Voyager dokija helyett Bashir a hologram, aki összetalálkozott egy olyan dimenzióból származó Garakkal, aki álca gyanánt nem szabónak, hanem orvosnak adta ki magát, és boldog házasságban veszekednek arról, hogy melyik valóságban éljék le az életüket (kis shipper szívemet nagyon boldoggá tette ez a döntés – mióta Rick Berman lelőtte a párost a DS9-ban, a két színész jóformán mindent megtett, hogy kanonizálja őket, de egyértelmű, Prime Universe választ nem kaptak. Ugyan ez is egy alternatív valóságos verzió, de mégis, legalább fixen van olyan idővonal a Star Trekben, ahol ez a két figura megtalálta egymást.) Curzon Dax-et pedig imádtam – Jadziát azért nem cserélném le, de az öreg az állandó morgásával, és a klingon kultúra iránti rajongásával azonnal belopta magát a szívembe.
