– Szimpla társadalmi / vallási rendet megkérdőjelező sztorinak indult, ami eleinte kissé klisés, unalmas és sablonos volt, aztán a végére sikerült egy olyat csavarni rajta, hogy végül mégis egy erősebb epizód lett.
– Örülök, hogy nem próbálták mesébe illő módon, happy enddel lezárni, és így elég súlyos lett a mondanivaló, ráadásul valahol mindkét oldal álláspontját meg lehetett érteni, hisz eléggé egyensúlyban voltak a pro-kontra érvek.
– Azért akadt pár negatív meglátásom is:
1.) Kezd már kicsit sok lenni, hogy az évad Pike jövője miatt a végzett / előre elrendeltetés / a sorsunk feletti döntés köré összpontosul. Bármilyen sztoriról is legyen szó, valahogy előkerül a téma.
2.) Simán elkerülhető lett volna a tragikus befejezés, ha a fiú apja szimplán közli a legénységgel, hogy a népe konkrétan mit akar tenni a gyerekkel, hisz akkor egyből segítettek volna biztonságos helyre menekíteni.
3.) Úgy tűnik, hogy a sorozatok úgy általánosságba szenvednek az igazán hihető és feszült üldözési jelenetek koreografálásával, mivel az Obi-Wan széria már-már meme szintű Leia kergetőzése után itt is egy elég gyenge futkározást sikerült prezentálni a készítőknek.
3+1.) Pike kezd már picit Kirk-be átmenni, hogy minden adandó alkalommal megfektet valakit. Róla sosem egy „csajozógép” képe élt bennem, bár eddig egyik változatot sem ismerhettük meg ennyire „részletesen”.
1. A fodrász az elején kicsit „L-baltázta” ma Pike frizuráját :D
2. Elsőre nagyon imádtam ezt a részt, nyilvánvaló okokból :P :D. Aztán másodszorra nézve már a személyes örömömben benne van a végső fordulatból visszavágó és immár az egész részen átsugárzó fájdalom.
3. És az a szörnyű, hogy a csaj érvelésében azért van igazság. Ettől még nem elfogadható, amit ők tesznek., de elgondolkodtató a válasz…
4. És még mindig imádom, hogy Anson az érzelmek teljes skáláját képes az arcjátékával kifejezni.
